4.Fejezet

~Bella Huns~

Reggel egy kissé kómás fejjel ébredtem, az ablakon beszűrődő fényre. Megdörzsöltem a szemeimet és felültem. Sűrű pislogás közben, körül néztem a szobában. Vajon hogy kerültem ide? A hálóba. Chriss mellettem feküdt, szétterülve. A hasán feküdt, egy szál bokszerben. A takaró a feneke közepéig volt lecsúszva. Ő halkan szuszogott. Annyira édes volt.
Kimásztam az ágyból és átsétáltam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe. Egy kócos, csíkos arcú lány nézett vissza rám. A csíkok biztosan a párnától vannak. Felkötöttem a hajam és bő vízzel megmostam az arcom, azt követően pedig a fogam. Mikor végeztem, kimentem a konyhába és készítettem egy instant kávét. Forraltam egy kis vizet, elővettem a kávés zacskót, a cukrot és a tejet. Míg forrt a víz ránéztem az órára. 6:07. Ásítottam egy nagyot, újra bementem a fürdőbe. Megfésültem hosszú, barna hajam és a végeit egy kicsit begöndörítettem. Mire végeztem, a forraló sípolni kezdett, így visszamentem, hogy lekapcsoljam. Kiöntöttem a forró vizet a bögrémbe és beleszórtam a kávét. Kavargattam, közben pedig bekapcsoltam a rádiót, de csak halkan, fel ne ébresszem Chrisst. Míg a kávém kortyolgattam, előkészítettem a sminkes cuccaimat. Tus, spirál, púder, alapozó és ajakbalzsam. Nem csípem se a szájfényt, se a rúzst, de ha kell, felkenem.
Miután végeztem a kávéval, elmostam a bögrét és újra bementem a fürdőbe. Kisminkeltem magam, majd felöltöztem. Az egyik farmer csőgatyámat vettem fel, amit még a múlt héten hagytam itt. Egy fekete háromnegyed ujjú pulcsit vettem fel hozzá, egy barna sállal és a fekete convers-emmel. Zsebre vágtam a telefont, amit az este a tv előtt hagytam. Épp indultam befelé a táskámért, mikor csöngettek. Ránéztem az órára 6:54. Vajon ki lehet az ilyen korán? Szaladtam ajtót nyitni.
Már fogtam a kilincset, de egy pillanatra megtorpantam. Kinéztem a lyukon, hogy megnézzem ki az. Egy ismeretlen fickó állt előttem, csupán egy ajtó választott el minket.
- Chriss nyisd ki.-kezdte el dörömbölni az ajtót, mérgesen.
Megijedtem.
- Nyisd már ki, te rohadék.-dörömbölt még erősebben, és most már szinte ordított.
Kis habozás után végül kinyitottam, de a biztonsági zárat azért rajta hagytam.A srác 25 körüli lehetett. Körülbelül másfél fejjel magasabb volt mint én. Fekete kakastaréja fel volt zselézve, oldalt pedig kopasz volt néhány tetkóval. Fekete, korom sötét szemei szinte szikráztak a méregtől, a fogaival vicsorgott, de mikor meglátott egy pillanatra megdöbbent, így abba hagyva vicsorgását. Koptatott farmert viselt egy fekete, szaggatott pólóval, amin egy koponya és néhány rózsa, valamint pár fegyver volt feltüntetve. Eléggé félelmetesen nézett ki.
- Te meg ki vagy?-kérdeztem, igen ellenszenvesen.
- Helóka kis csillag. Hát te ki vagy?-vigyorgott perverzül.
- Én kérdeztem hamarabb. Egyébként meg semmi közöd hozzá.-mondtam, szemrehányóan.
- Tüzes kis csibe vagy te, az egy biztos.-vigyorgott még mindig.- Chriss itthon van?
- Az attól függ. Ki keresi?-kérdeztem.
- Szóval itthon van. Mond neki, hogy Jay keresi.-mondta, majd végigsimított apró szakállán.
Becsuktam az ajtót és indultam befelé. Mikor megfordultam beleütköztem Chrissbe.
- Hé, kicsim. Minden rendbe?-kérdezte aggódva, de álmosan.
- Jaj, észre se vettem, hogy felébredtél.-mosolyogtam zavartan.- Egy srác van itt. Téged keres. Eléggé durva volt. Azt hiszem Jay.-hadartam el.
A barátom arcára meglepettség és egyben félelem is ült. Vajon ki lehet ez a srác? És mit akar?
- Chriss. Mi folyik itt?-vettem arcát kezeim közé, így arra késztetve, hogy a szemembe nézzen és megmondja az igazat. Aggódtam.
- Maradj bent!-szólt rám határozottan.
- Chriss.-nyúltam, az ajtó felé közeledő srác után.-
- Csak maradj.-kiáltott rám. Ideges volt.
Egy pillanatra megszeppentem, de eleget tettem a kérésének. Bent maradtam.

Körülbelül 10 perc telt el. 10 perce fogalmam sincs arról, hogy vajon mi folyik oda kinn. Már a körmömet rágtam, a hajam téptem, és nem egyszer felemeltem a telefonom, hogy felhívjam a zsarukat, de végül mindig lebeszéltem róla magam.
Átmentem a konyhába, és töltöttem egy kis vizet. Miközben ittam, hangos kiabálásokra lettem figyelmes. Leraktam a poharat és szaladtam ki. Mikor kiértem, csak annyit láttam, hogy Chriss épp egy hatalmasat üt a srác hasába.
- Chriss.-kiáltottam el magam, mire a barátom rémült arccal fordult felém.
- Bella. Fuss! Menj innen!!.-kiabálta felém.
Nem haboztam. Beszaladtam, felkaptam a táskámat, a kulcscsomót az asztalról és a telefonomat. Kiszaladtam az ajtón, ám a lépcsőknél megálltam.
Chriss.-szóltam újra a barátomhoz, aki egy újabb ütést mért le a földön fekvő alakra, de most a fejét vette célba, és sikeresen bele is talált.
- Fuss már!- nézett rám kétségbeesve.- És ne hívd a zsarukat!-kiáltott utánam.
Lerohantam a lépcsőkön, kicsaptam az ajtót és majdnem ki estem rajta. Mikor kiegyenesedtem, hideg szél csapta meg az arcom. Érezni lehetett az eső illatát, amit úgy imádok. Zihálva felnéztem az égre. Néhány szürke felhő, viszont a nap tisztán sütött. Legalább is egyenlőre. Körül néztem az utcán. Néhány öltönyös pasas, és kosztümös nő, egy-két gyerek, és egy rendőr. A testem bizseregni kezdett, mikor rám nézett a motor mellet álló zsaru. Hirtelen elkaptam a fejem és megindultam a suli felé. Úgy döntöttem, hogy sétálok. Nincs messze. Csak 4 saroknyira.
***
Miközben sétáltam, megcsörrent a telefonom. Olyan gyorsasággal húztam ki a zsebemből, hogy majdnem leesett a földre. Megnéztem a kijelzőt, amin egy ismeretlen szám villogott. Felvettem.
- Haló. Isabella Huns-al beszélek?-szólt a telefonba egy ismeretlen férfi hang.
- Igen. Én vagyok.
- Jó napot. Az autójával kapcsolatban hívom. Adam Flyn vagyok.
- Oh. Jó napot uram. Mi a helyzet?-kérdeztem már kissé megkönnyebbülten. Először azt hittem a zsaruk.
- Nos az autóját megjavítottuk. Csak néhány műszaki hiba volt a sebváltóval és a fékkel. A mai nap folyamán bejöhet érte.
- Köszönöm, hogy szóltak. Meddig is vannak nyitva?
- Fél 4-ig, de ma 5-ig ott leszek, szóval később is jöhet.
- Rendbe, köszönöm. Viszont hallásra.
- Viszont.
A telefont belecsúsztattam a zsebembe, majd befordultam a sarkon, ahonnan már tisztán láttam a sulit. Semmi kedvem nem volt bemenni abba az épületbe, főleg a reggel történtek miatt. Nem fogok tudni odafigyelni az órán amíg nem kapok egy megnyugtató üzenetet, vagy hívást Chrisstől.
A suli előtt találkoztam Summerral.
- Szia csajszi.-köszönt álmosan.
- Szia. Mizu?
- Megcsináltad a spanyolt?
- Ja, még a múltkor. Kell?-néztem rá mosolyogva?
- Jaja. Köszi, imádlak.-ölelt meg, majd megfogta a karom, és behúzott a suliba.
Kipakoltam a cuccom a szekrényből, majd elindultam a biosz terem felé. Épp leültem a székemre, mikor kaptam egy üzenetet. Azonnal előhúztam a telefont és megnyitottam az sms-t. Chriss küldte: 
Semmi baj édes, elintéztem a dolgot. Nem kell aggódnod! Délután leugrok hozzád. Jó tanulást.xXx
Megkönnyebbültség járta át a szívem. Elmosolyodtam, de még mindig fúrta az oldalam a kíváncsiság, de ezt majd suli után lerendezzük.
Belépett a tanár így hát elraktam a telefonomat.
***
Gyorsan elment a nap a suliban. Boldogan és házi nélkül léptem ki az ajtón és elindultam az autó szerviz felé. Kicsit messze van, de még volt másfél óra szabadidőm. Amint egyedül sétáltam az utcán, megállt mellettem egy fekete, újonnan polírozott sportkocsi. Az ablakot lehúzták és egy ismerős arc nézett ki rám.
- Szia Bella.-köszönt, szinte vigyorogva Zayn.
- Zayn! hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdeztem csodálkozva.
- Munkából jövök és megláttalak, gondoltam megállok. Merre mész?
- A kocsimért. Nem olyan messze innen, van egy autó szerviz és ott van.
- Aha. Elviszlek, úgyis ráérek.-csillantotta meg szikrázó fogait.
- Megtennéd?-kérdeztem cukin mosolyogva, mire ő csak bólintott, én pedig beültem mellé, az anyósülésre.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar összefutunk.-mosolygott, és lejjebb vette a hangerőt a rádión.
- Szeretem ezt a számot.-motyogtam halkan.
James Blunt-tól a Bonfire Heart című számot játszották. Sok jó emlék köt ehhez a számhoz.
Döbbenten rám nézett, majd felhangosította.
-Köszi.-mosolyogtam zavartan.
A kocsi elindult, én pedig elhelyezkedtem benne és leöveztem magam. Pár másodpercig néma csend volt, de végül megszólalt.
- Akkor...A hétvége jó neked?-nézett rám, remény teli arccal.
- Az a helyzet, hogy Holmes Chapelba utazom a hétvégére az anyukámhoz.
- Oh, értem.
- Sajnálom. Mikor lenne jó legközelebb?
- Hát még nem tudom előre, mert igen sűrűk a napjaim, de majd hívlak, vagy írok ha ráérek!-mosolygott
- Jó.
- Amúgy te ideköltöztél, vagy csak ide jársz suliba?
- Mindkettő. Ha úgy vesszük, négy otthonom van.
- Mégpedig?
- London belvárosában egy kisebb lakás, London külvárosában az apám tanyája, Holmes Chapelben az anyám lakása, valamint Magyarország.-soroltam fel boldogan. Szeretek az otthonomról beszélni. Mindegyikről.
- Vao. Ez igen.-nevetett.
- Mi az?
- Hát csak...Kicsit fura. Nem mindenkinek van ennyi otthona.
- Tudom. De szeretem az összes helyet.
- Szerencsés vagy, hogy ennyi helyen laksz.
- Igen, az vagyok.
Az út többi része, szintén beszélgetéssel telt. Jól éreztem magam, és egy percre meg is feledkeztem a reggeli bunyóról Chriss és az a másik hapsi között.Újra felpezsdült bennem az aggódás keserű ízé. Szemeimet lesütöttem, és csak arra próbáltam koncentrálni, hogy minden rendben van Chrissel. Még Zayn-re sem figyeltem oda. Ezt észre is vette.
- Bell. Hahó. Jól vagy?-integetett a szemem előtt a mellettem ülő fiú a kezével.
- Öm. Bocs. Elkalandoztak a gondolataim.
- Semmi gond. Minden oké?-nézett rám aggódva és kezével megsimogatta vállamat. A hideg is kirázott, mikor hozzám ért, de jó értelemben. Igen érdekes pillanat volt. Elmosolyodtam, majd megszólaltam.
-Persze. Itt kitennél?
Nem szólt, csak leparkolt a kocsival, s rám nézett.
- Örültem, hogy elhozhattam, hölgyem.- vigyorgott édesen.
Felkacagtam, mire szemei szikrázni kezdtek.
- Köszönöm szépen, majd valahogy meghálálom.-mosolyogtam rá.
- Bőven elég, ha eljössz velem valahová.
- Majd megbeszéljük. Szia.
- Szia Bella.
Kiszálltam a kocsiból és megindultam az autószerelő műhelybe.
***
Az autómnak immár semmi baja. A szerelő elmondta alaposan a dolgokat, s csak annyi hozzáfűznivalója volt, hogy jobban figyeljek oda mikor fékezem, ne durván nyomjam le a pedált. Kifizettem a munkáját, ezt követően pedig elindultam Chrisshez.
Mikor megérkeztem, megcsörrent a telefonom. Igyekezve leparkoltam és előhalásztam a telefont a táskám mélyéről. Anya hívott. Megörültem, ugyanis rég beszéltük.
-Szia anya. Mi újság?
- Szia kicsim. Csak gondoltam megkérdezem, hogy hogy vagy.
- Köszi jól. Minden rendbe. Na és te? Minden rendben van feléd?
- Persze. Minden oké. Ugye még áll a hétvége?-kérdezte, kissé aggódó, remegő hangon.
- Természetesen igen. Nagyon régen láttalak utoljára. Muszáj téged meglátogatnom. Nagyon hiányoztok.
- Ezt örömmel hallom. Valamit elfelejtettem említeni. Tudod, van a szomszédunk Anne. És pont arra a hétvégére hívott meg minket vacsorára. Az ő fia is aznap érkezik, és gondolta, megismerkedhetnétek. Ugye eljössz?
- Ki nem hagynám. Kedvelem Anne-t, meg Gemmát is. Viszont a fiával ég nem találkoztam. Jó lenne megismerni. Henry, ugye?
- Harry.-javított ki.
- Ja, bocs. Na de most mennem kell. Most érkeztem meg Chrisshez. Majd beszélünk. Szia.Puszilok mindenkit.
- Rendben szívem. Szia. Hétvégén találkozunk.-s azzal letette.
Kiszálltam a kocsiból a  táskámmal együtt , bezártam az autót, és felszaladtam a lépcsőkön. Beszálltam a liftbe, amire szerencsére nem kellett várni, s megnyomtam a megfelelő gombot. A lift gyorsan felvitt a 10.-re. Előhalásztam a kulcsokat és bementem.
- Szia édes. Megjöttem.-kiáltottam, de senki sem válaszolt.
Leraktam a kulcsokat a kis szekrényre, ledobtam a csukám és átmentem a konyhába. A pulton egy doboz, nem túl hideg sör volt kibontva. Szinte tele volt. Töltöttem egy pohárral. A pohárral a kezemben elindultam a kanapé felé, mikor furcsa hangot hallottam. A fürdőszoba felől jött a hang. Benyitottam és megláttam Chriss meztelen hátát a zuhany alatt. Izma megfeszültek, mikor habos kezével hajába túrt. A vízcseppek könnyedén gördültek le, tökéletes testén, minden egyes vonását benedvesítve. Akaratlanul, akarva beleharaptam alsó ajkaimba, majd óvatosan becsuktam az ajtót még mielőtt észre vett volna. Teljesen elolvadtam tőle.
Visszamentem a nappaliba és ledőltem a kanapéra. A kezembe vettem egy magazint és elkezdtem lapozgatni. Semmi érdekeset nem találtam benne, így visszadobtam a szekrényre, ahonnan leemeltem, ezzel megindítva egy újságlavinát. Leguggoltam, hogy összeszedjem, mikor a szekrény nyitott fiókjában megpillantottam egy fekete, nem túl nagy tárgyat. Belenyúltam a fiókba és kihúztam azt a valamit. Mikor megláttam, hogy mi van a kezemben, rázkódni kezdett az egész testem és a tárgy kiesett a kezemből. Lesokkolódva ültem  a földön és próbáltam feldolgozni, hogy mit is látok. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi is van a barátom házában. Egy pisztoly. Ez igazi, töltényekkel teli pisztoly. Hogy ezt honnan tudom? Eléggé nehéznek tűnt, ahhoz képest hogy mekkora nagyságú. Érdekes érzések kavarogtak bennem. Féltem, kezdtem undorodni, de mégis szeretem őt, és nem tudom elengedni. Óvatosan felálltam, még mindig remegő kézzel és csendben elkezdtem összeszedni a ruháimat. A pisztoly ott feküdt a földön, mintha az olyan természetes dolog lenne, hogy valaki házában egy pisztoly van. Próbáltam elterelni a gondolatimat és minél hamarabb összeszedni a dolgaimat. Mindent beledobáltam a táskámba. Már majdnem végeztem, mikor valaki megszólalt mögöttem:
- Bella? Te meg mit csinálsz?...


Na helóka:)) Tudom, tudom. már vagy 1000 éve nem volt új rész, de mentségemre legyen, hogy nem igazán van mostanság időm a blogra. :s
Viszont most itt egy újabb, talán kicsit felkavaró rész. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi lesz Bellával és Chrissel írjatok 6 komit és nyomjatok 10 lájkot.
Több, mint valószínű, hogy Karácsonyig már nem lesz új rész, szóval mindenkinek  Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!! :)^^

3.Fejezet

~Bella Huns~

A barátnőm ágyán ültem, törökülésben. Az ölemben a szürke cicus volt elterülve. A füle tövét vakargattam, amit hangos dorombolással díjazott. Apró zöld szemei be voltak csukva, és csak élvezte, hogy kényeztetem. Puha szőre összekócolódott kezem alatt, amint simogattam, hol a hasát, hol a hátát. Annyira édes macska.
Summer a fotelben volt elterülve, Hope pedig a földön ült. Hope magyarázott valamit, de kénytelen voltam őt hallgatni. Csak egy dolog járt az eszemben. Pontosabban kettő. Zayn és az a másik srác. Egyszerűen nem tudom őket kiverni a fejemből. Zaynt azért mert annyira aranyos és jó fej, a srácot mert annyira idióta és mogorva volt. Kíváncsi vagyok, fogok e még találkozni vele.
- Te mit szólsz hozzá Izzy?-bökött meg a barátnőm, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből.
- Mi? Mihez mit szólok?-néztem rájuk bambán.
- A dátumhoz. Megfelel?
- Mi? Milyen dátum? Bocsi, elbambultam.-ráztam meg a fejem.
- Na mesélj.-mondta Summer és elém vonszolta magát.
- Mit meséljek?-néztem rá döbbenten.
- Hogy mi volt ma? Mi történt veled?
Nem tudom. Elmondjam nekik? Ezel fognak piszkálni. De mégis csak a legjobb barátnőim. Elmondom, majd meglássuk, hogy mit fognak rá szólni.
- Délután, egy srác bejött a könyvtárba. Én hátul voltam és mikor előre mentem, a fiú az ajtó előtt guggolt és kifelé bámult. Eléggé furcsa volt. Aztán megszólítottam, mire ő elkezdi, hogy csak a rajongói elől bujkál.-meséltem.
- Mi van? Ezt nem értem.-húzta a szemöldökét Sum.
- Kajakra így volt.-bólogattam komolyan a fejemmel, majd folytattam.- Aztán megkérdeztem, hogy mit beszél meg mi baja, mire sorolni kezdte, hogy ki is ő, meg hogy mennyi rajongója van, utána pedig énekelni kezdett. Énekelni!!-mondtam, szinte kiabálva. Hope elnevette magát, Sum meg csak bámult.
- És mit csináltál vele?-Sum
- Kidobtam. Velem senki sem beszélhet olyan hangnemmel, mint ahogy ő beszélt.
- Jól tetted.-mondta Hope, majd felállt, megfogta a cicáját és belerakta az alomba.
- Na és a nevét tudod?-kérdezte Summer.
- Vagy azt hogy ki is ő?- kérdezte Hope, miközben töltött a poharába a kólából.
- Nem. Semmit nem tudok róla. Göndör haja volt és szikrázó zöld szeme.-gondoltam vissza a srácra.
- Te megnézted megadnak.-vigyorogtak mindketten.
- Mi? Dehogy is. Csak észre vettem.-kerestem a kifogásokat.
Be kell valljam, tényleg megnéztem a szemét, szinte megbámultam. Annyira gyönyörű volt. Ilyen szép szemeket még sosem láttam. Páratlan. Még ha a gazdája egy idióta is.
Viszont azt tudni kell rólam, hogy az első dolog amit megnézek egy srácon az a szeme. Ha szép a szeme, akkor valószínű, hogy a belsője is. Nem hiába a mondás: "A szem a lélek tükre."
De ez igen furcsa. A szeme gyönyörű, de ő nem. Lehet, hogy csak meg kéne ismernem? Lehetséges, hogy jó szívű, bár ezt sose fogom megtudni.
- Még valami érdekesség a mai napodról?-zavarta meg a gondolkodásomat Hope.
- Semmi más.-vágtam rá egyből, de ekkor eszembe jutott Zayn.-Vagyis van.-mondtam és hosszú elmélkedésbe kezdtem.
- Elmondod, vagy várjunk rá holnapig?-szólt közbe a vöröske.
- Jaj. Persze. Zayn.-mondtam ki a nevét.
- Zayn? És az ki?
- Egy aranyos fiú.-mosolyogtam.-mikor kijöttem a Starbucksból, nekem jött és kiöntötte a kávémat. Egyből bocsánatot kért, aztán vett egy újat. Közbe pedig beszélgettünk, összeismerkedtünk. Számot is cseréltünk, és remélhetőleg máskor is találkozunk majd.
- Izzy. Nem akarlak kiábrándítani, de neked nincs pasid?
- Igen. Mi lesz Chrissel? Az egy dolog, hogy én nem igazán csípem, de akkor is a pasid? Nehogy te legyél már a ribi, aki megcsalja a barátját.
- Te meg miről beszélsz?-förmedtem rá. Felbosszant, hogy ilyet kinéz belőlem.- Semmi ilyenről nincs szó. Zaynnek is tisztán megmondtam, hogy van barátom, de ez őt egy cseppet sem zavarja. Csak baráti találkák lesznek, már ha lesznek.-reménykedem, hogy a közeljövőben hívni fog.
- Oké, nyugi. Csak mondtam.
- Hogy néz ki?-ugrott le az ágyra, mellém Hope. Akkorát ugrott, hogy elvesztettem az egyensúlyom és ledőltem az ágyról.
- Au!.-kiáltottam, mikor becsapódtam. A fenekem és az oldalam ütöttem meg.
- Upsz. Bocsika.-kuncogott.
Morcosan felálltam, megigazítottam a pólóm, és visszaültem az ágyra.
- Először is. Ezt ne merd még egyszer megcsinálni!-mutattam fel a mutatóujjamat és fenyegetően néztem rá.- Másodszor pedig...-hatás szünet.-...nagyon dögös. Fekete, felzselézett haj, gyönyörű, néha féloldalas mosoly és vakító, gesztenye szemek. Nagyon jó pasi.-áradoztam.
- Oké, oké. El ne olvadj!-nevetett a vörös, mire csak kiöltöttem a nyelvem.
Ekkor csöngettek. Hope felkapta a fejét és már rohant is ajtót nyitni.
- Idefelé, a buszon, beszéltem Eddel.-susogtam Sumnak. Nem akarom, hogy Hope meghallja.
- És?
- Beszéltem vele. Hoperól.
- Igen? Ha ezt Hope megtudja, neked véged.
- Tudom, szóval kuss!
- Oké. Na és mit mondott? Vagy te mit mondtál?
- Kérdeztem, hogy hogy állnak, meg minden és azt mondta, hogy neki bejön Hope. És mondtam, hogy kéne beszélnie vele.
- Az igen. Na és fog?
- Azt mondta, hogy igen, szóval... Remélem összejönnek.
- Hát én is.-mosolygott. Ekkor bejött az emlegetett lány.
- Mizu? Miről beszélgettek?
- Csak suliról, meg az új angol tanárról.
- Jajj, ne is mond. Rohadt szexi.-harapott az ajkába a lány, aki egy kissé leégette magát a tanára előtt, de sebaj.
- Tényleg jól néz ki. Kíváncsi lennék, vajon melyik klubban dolgozhat?
- Én azt mondom, hogy a Funky Buddha.-vágta rá egyből Hope.
- Funky-ba? Nem hiszem. Az túl "előkelő" hely neki, szerintem.
- Előkelő? Miket beszélsz. Az London legjobb, és egyik legismertebb bárja.
- Attól még nem biztos, hogy ott is dolgozik.-vigyorgott gúnyosan Sum.
- Mindegy. Hagyjuk. Ki csengetett? És mi ez a doboz.-mutattam a nagyobb csomagra, ami Hope mellett, az asztal sarkánál hevert.
- A postás volt az. Még 2 hete rendeltem egy kaparófát Hamunak és most hozták meg.
- De jó. Bontsd már ki.
- Hát oké.-mosolygott és a szoba közepére húzta a dobozt. Vett egy ollót a fiókból és szétnyírta a ragasztót, majd kibontotta a dobozt és kihúzta belőle a tartalmát, ami gondosan be volt csomagolva. Leszedte a buborékfóliát és elhajította a háta mögé, a dobozzal együtt. Egy drapp színű, háromszintes kaparófa volt, egy rövid csővel és egy vékony lógó spárgával. Aranyos volt.
- Gyere csak ide.-nyúlt Hamu után, aki épp a mancsát tisztogatta. A cica először csak szaglászta, körbejárta és óvatosan kapargatta az 1 méter magas tárgyat. Pár másodperccel később felugrott az első szintre, majd onnan a másodikra. A spárgát nézte ki magának, ugyanis azzal kezdett el játszani. Aranyos volt. Ugrándozott, nyávogott és egyfolytában csak játszott az új játékán. Tetszett neki. Mi csak nevettünk rajta.
- Olyan édes.-vakargatta meg a fülét Sum, mire a cica becsukta a szemét és halkan dorombolni kezdett, majd mikor a barátnőm elengedte a fülét, tovább játszott a lógó madzaggal.
- Na akkor mi lesz velünk?- csapott a combjára Hope.
- Mármint?- nézett rá Sum bambán.
- A kirándulás. Mikor megyünk?
- Nem tudom.-mondtuk szinte egyszerre Summal.
- Hát nekem ez a hétvége nem jó, mivel Holmes Chapelbe megyek, de utána ráérek.-mondtam.
- Oké, akkor jövőhéten?
- Nekem jó.-tette fel a kezét Summer.
- Nekem is. Pénteken úgyis igazgatói szabad. Indulhatnánk csütörtökön és vasárnap meg jönnénk haza.-mondtam. Igen. Igazgatói szabadunk lesz, mivel a suliba hatalmas leltár lesz, ahová csak a tanárok, esetleg néhány szülő is mehet segíteni. Minden évben megrendezik. De nem is baj. Legalább elrakodnak. Amekkora rumli van néhány osztályba...borzalmas.
- Igaz. Rendbe. Akkor jövőhéten csütörtök délután indulunk.-jelentette ki Hope.
- Oké, ezt megbeszéltük. Akkor én megyek is.-néztem az órára, ami már 9:18-at mutatott.
- Ne már. Hová sietsz?-nyavalygott Sum.
- Haza. Fáradt vagyok és álmos.-ásítottam.
- Én is megyek. Még akarok Skype-ozni anyáékkal. Már egy hete nem beszéltünk.-vázolta az esti teendőit Sum, és felállt a fotelból.
- Itt hagytok? Egyedül?-nézett bociszemekkel Hope.
- Itt van Hamu.-mutattam a macskára és felkaptam a táskám.
- Hát jó.-mondta bánatosan és kinyitotta az ajtót.
Elkísért a bejáratig, szorosan a nyomában Hamuval.
- Szia cicó.-vakargattam meg a fejét a szürke macskának, majd felálltam.
Sum ugyan így tett.
- Szia csajszi. Holnap beszélünk.-öleltem meg Hopeot. A táskámat átdobtam a nyakamon, így az egyik oldalamra lógott.
- Szia drága.-ölelte meg Summer is.
- Sziasztok. Vigyázzatok magatokra.-köszönt el ő is, majd bement a lakásba.
Summerral lebaktattunk a lépcsőkön és kiléptünk az ajtón. Már nagyon sötét volt, csak a világításnak, azaz a lámpáknak és az autó fényeinek, valamint néhány üzlet kivilágításának volt köszönhető, hogy láttuk is valamit. A buszmegálló felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, leültünk a padra és vártuk a buszt, ami remélhetőleg 10 perc múlva itt fog állni előttünk.
- Na és mi újság Dannel?-kérdezte Sum-ot.
Dan, vagyis Daniel Summer pasija, csak most épp dolgozik, valahol külföldön. Egy 24 éves, aranyos, jó fej, vicces, bulizós srác. körülbelül egy fejjel magasabb Summertől. Sötétbarna haját mindig felzselézve hordja. A szemei gyönyörűek. Mustáros színűek. Summerral, már másfél éve együtt vannak.
- Hát mit is mondjak. Lassan fél éve, hogy kint van. Oké, minden nap skype-olunk. De akkor is hiányzik. Hiányzik az ölelése, a bugyuta viccei.-itt mindketten elmosolyodtunk. Dan nagy mókamester, mindig feltudja vidítani az embert, és ezt szeretem benne.- A csókjai, a játékos viselkedése, na meg az őrült táncai. Egyszerűen minden. Az egész lénye nagyon hiányzik.-pityergett.
- Jaj Sum.-sóhajtottam fel.- Gyere ide.-húztam oda magamhoz és megöleltem.
Sírni kezdett. A könnyei egy kissé áztatták a felsőmet, de ez most nem érdekelt.
- Nyugalom. Hidd el, hamarosan haza fog jönni. Ez biztos. Te is nagyon hiányzol neki, ugye tudod.-emeltem fel a fejét, hogy a szemébe láthassak.
Csak szipogott. Meg sem bírt szólalni, csak bólogatott, ezzel jelezve, hogy érti és elhiszi azt, amit mondok. Megtöröltem a könnyektől átázott arcát, majd vettem egy zsepit a szatyromból és letörölgettem az elkenődött sminket. Mire megnyugtattam, a busz is megérkezett. Felszálltunk, megvettük a jegyeket, és helyet foglaltunk az egyik hátsó ülésen. Nem voltak sokan, alig néhány ember.
Csak ültünk csöndben, egymás mellet. Nagyon fáradt voltam,majdnem elaludtam. Summer az ablaküvegnek döntötte a fejét, és figyelte London utcáit. Én a telefonomat babráltam. Nézegettem a képeket. Épp egy Chrissel közös képet néztem, mikor a telefonom rezegni kezdett és a kijelzőn egy levél jelent meg. Üzenetet kaptam, Chrisstől:
Szia kicsim. Mikor érsz haza? Már nagyon várlak.
:* xXx.
Gyorsan vissza is írtam:
Szia. Már a buszon ülök. Max negyed óra.
Csók. x.
Elküldtem, majd tovább nézegettem a képeket.

Kezdtem unatkozni. Előkotortam a táskám aljáról a fülhallgatómat, ami mint mindig, most is ösze volt gabalyodva. Gyorsan kibogoztam és a fülembe raktam. A végét rácsatlakoztattam a telefonomra. Belementem a zenemappába és kikerestem egy Ed Sheeran dalt. Az első ami kiugrott a Drunk volt. Még mielőtt bekapcsoltam, ránéztem a barátnőmre. Már aludt. A szeme legalább is be volt csukva. Elindítottam a zenét és hallgattam, közben pedig az utat figyeltem.

Mikor már 3-4 szám lement, megérkeztünk Summerékhez. Leállítottam a zenét, a fülest kihúztam a fülemből és keltegetni kezdtem a lányt. Először csak morgott egyet, majd egy hunyorítás után kinyitotta a szemeit.
- Sum. Megérkeztél.-mondtam neki halkan.
- Mi?-pattant fel álmosan.
Ásított egy hatalmasat, majd felállt.
- Köszi, hogy szóltál. Szia Bell.-ölelt meg, majd leszállt a buszról.
Az ablakon keresztül még intettem neki egyet, majd visszaültem a helyemre. A füles bedugtam a fülembe és tovább hallgattam a zenéket.
***
Sétáltam hazafelé, vagyis Chrisshez. Egy lakó telepen lakik, bent a városban. Egymás mellett 8 háztömb van. Ő a harmadikban lakik, a 10-en. Pofás kis lakása van. Egyedül lakik, csak ő bérli. Egy három szobás lakás, ahol pont elférünk. Mivel napközben alig van otthon, ezért nem gond neki a magánbérlés.

Beálltam a liftbe és megnyomtam a 10-es gombot. Fél perc alatt felértem a 10.-re. A 269-esben lakik. Becsöngettem és pár másodperc múlva már nyílt is az ajtó, benne a helyes pasimmal.
- Végre.-vigyorgott, és felkapott a vállára, becsapta maga mögött az ajtót és berohant velem a hálószobába.
Ledobott az ágyra, és őrülten megcsókolt. A táskám leesett a földre. Próbálta leszedni rólam a pólómat de eltoltam magamtól.
- Chriss.-lihegtem, vad csókcsatánk miatt.
- Mi az?
- Fáradt vagyok.-nyöszörögtem álmosan.- Ma inkább ne.-ültem fel és felvettem a táskámat, majd leraktam az asztalra.
- Rendbe.-sóhajtott bánatosan.- Egy csókot még kapok?-kérdezte rossz fiúsan.
Odahajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam. Csókunk után felkaptam a törölközőt és irányba vettem a fürdőt. Bezártam az ajtót. Most egyedül szeretnék egy picit lenni.

Gyorsan lezuhanyoztam, közben pedi gondolkodtam a ma történteken. Még mindig Zayn és az a másik srác járt az eszembe. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, egyikőjüket sem.
Mikor befejeztem a zuhanyt, elzártam a csapot és óvatosan kiléptem a zuhanyzóból. Megtörölköztem és magam köré tekertem a törölközőt. Felkaptam a ruháimat és kimentem a fürdőből, magam mögött hagyva a meleg párát. Chriss a tv előtt ült és bokszot nézett. Épp a tévére szegeztem a tekintetem, mikor az egyik férfi a másik arcába ütött. Nagyon durva és félelmetes volt. Sose csíptem az ilyen erős, agresszív sportokat. Tovább mentem a hálóba, hogy felöltözzek. Felhúztam a bugyimat és egy félnadrágot, valamint Chriss egyik kopott pólóját. Eléggé nagy volt rám, de már megszoktam. Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, majd leültem Chriss mellé, a kanapéra. Kezébe vette a távirányítót és levette a hangot a tévéről, majd komolyan rám nézett.
- Mi az? Valami baj van?-néztem rá döbbenten.
- Ki az a Zayn?-kérdezte agresszíven.
Egy kicsit megijedtem. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Haboztam. De miért is? Hiszen csak egy barát, vagyis hát, csak egyszer találkoztam vele, szóval még barátnak sem mondható.
- Csak egy srác akit ma ismertem meg.-hadartam el, és próbáltam nyugodtságot sugározni, viszont legbelül remegtem mint a kocsonya.
- Hogyan? Te másokkal találkozhatsz?-kiabált.
- Nyugodj már meg.-kiabáltam vissza.- Véletlenül kiöntötte a kávémat, ezért vette egy másik, közben pedig egy kicsit megismerkedtünk. Egyébként meg honnan tudod?-magyaráztam, majd rákérdeztem.
- Üzeneted jött. Tőle.-mondta fogcsikorgatva.
Felkaptam az asztalról a telefont és megnéztem, hogy mit írt. Találkozni akar. A hétvégén.
- Találkozol vele?-kérdezte, még mindig idegesen.
Ránéztem. A telefont visszaraktam az asztalra és odasétáltam Chrisshez.
- A hétvégén nem, de valamikor majd igen.-mondtam egyenesen a szemébe. Már kezdett volna kiabálni, mikor tovább mondtam.- De csak mint egy barát, nem mint egy leendő barátnő! Chriss. Én téged szeretlek, és nekem nem kell semmi más.-simogattam meg az arcát, majd kezeimet összekulcsoltam a nyakánál.
Pár másodperc elteltével lenyugodott és megcsókolt. Először csodálkoztam, de aztán visszacsókoltam.
- Ne haragudj rám.-suttogta ajkaimba, mire csak elmosolyodtam.
- Szeretlek.-mondtam.
- Én is téged.-mondta és újra megcsókolt, majd megölelt.
***
A kanapén ültem, pokrócba bugyolálva és néztem a tv-t. Chriss a konyhában ügyködött valamit. Pár perc elteltével egy tálcával a kezében tért vissza hozzám, rajta két bögrével és egy tányér süteménnyel.
- Tessék kincsem.-tette le elém és egy puszit nyomott a homlokomra.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Köszönöm.-öleltem meg, majd felkaptam az egyik bögrét és belekortyoltam. Forró kakaó, mályvacukorral. Imádom. Megkóstoltam a süteményt is, ami csokis, angol puding volt.
- Nagyon finom mindkettő.-mosolyogtam boldogan. Chriss leült mellém és magához húzott. A kezébe vette a másik bögrét és kortyolt belőle. Együtt néztük a tv-t míg én álomba nem szenderedtem.

Ne haragudjatok, hogy ennyi késéssel hoztam az új részt, de azt gondoltam, hogy összetudjátok hozni a kommenteket, de úgy látszik mégsem:/ Most nagyon csalódott vagyok:( Remélem ide összehozzátok, különben tényleg ne lesz új rész ;) :))
A mostani határ:
(6 komment és 10 tetszik)
!!!
Ui.: SZAVAZZATOK!!! :)

2.Fejezet

 ~Bella Huns~

- Szia Naom.-léptem be a könyvtárba.
- Szia Bella.
- Mi újság? Mi volt ma?
- Hát lett néhány úgy rendszeresünk, meg páran hoztak vissza könyveket.
- Óha, az jó.-mosolyogtam kedvesen.
- Ja meg volt itt az a kedves bácsika. Mr. Jenson?
- Nem Charlie, Mr. Jefferson?
- Ja, de.-mosolygott.
- Na és? Hozott, vagy vitt könyveket?- kérdeztem, közben pedig átnéztem egy-két papírt.
- Hozott. Egy nagy táskával. Ott van az asztal alatt. Nem akartam kirakni, nem hogy rossz helyre rakom.
- Nem gond, majd én rendezem. Te meg menj.
- De még nem járt le a műszakom.-nézett rám döbbenten.
Ránéztem az órára, ami háromnegyed hármat mutatott. Még van negyed órája.
- Nem baj. Menj csak, megérdemled.-biztattam.
- B-biztos?
- Persze.
- Köszönöööm.Szia.-ölelt meg, majd a kabátjával és a táskájával a kezében, kirohant az ajtón.
Elmosolyodtam rajta. Leraktam a táskám fotelba, majd hátramentem a konyhába. Úgy döntöttem, főzök magamnak egy teát. A forralóba öntöttem vizet, aztán feltettem forrni. A szekrényből elővettem egy bögrét, a kedvenc citromos zöld teámat és a cukrot. A gyümölcsöskosárból elvettem egy citromot az ízesítéshez a hűtőből pedig kivettem a tejet. A víz néhány másodperc alatt fel is forrt. A teafiltert beleraktam a bögrébe, majd leforráztam a vízzel. Annyira szeretem nézni, amint a tea színe keveredik a vízben. Nagyon jól néz ki. Olyan akár a cigifüst, össze-vissza kunkorodik.
Mikor a tea teljesen átjárta a vizet, így zöldes árnyalatot adva neki, beleraktam a citromot és a cukrot. Kavargatni kezdtem, közben pedig lassan öntöttem bele a tejet. A tejtől sokkal élénkebb színt kapott. Mindent visszaraktam a helyére, s kezemben a bögrével előre mentem. Kortyoltam egyet a forró italból, de mivel túl meleg volt, inkább leraktam az asztalra kicsit hűlni.
Elővettem a táskámból a telefont és körülnéztem a közösségi oldalakon. Nem találtam semmi érdekes dolgot. Úgy döntöttem, hogy inkább játszok egy kicsit. Leültem a fotelbe és belementem a Fruit Ninja-ba.
Már közel voltam, hogy megdöntsem a saját rekordom, mikor egy nő lépett be a könyvtárba. Piros ruhát viselt, a derekán egy vékony fekete övvel. Fekete platformos, elöl nyitott cipőjét egyből kiszúrtam. Gyönyörű volt. A kezén egy fekete táska. Haja mogyoróbarna, szemei szintén. Füstös sminket viselt, valamint néhány kiegészítőt. Max 40-nek nézett ki.
- Jó napot. Segíthetek valamiben?-álltam fel.
- Szia. Igen. Egy Verne Gyula könyvet keresek, a Némó kapitányt.
- Kérem kövessen. -mondtam, majd elindultam hátra.-Ezen a két polcon csak Verne könyvek vannak. Nyugodtan nézze át őket.
- Köszönöm.
- Esetleg megkínálhatom egy kávéval, vagy vízzel?
- Nem köszönöm.-mosolygott kedvesen.
Előre mentem és tovább játszottam. Néhány perc elteltével a nő is előre jött, két könyvvel a kezében.
- Ezeket szeretném.-rakta elém a könyveket.
- Rendben. Esetleg nem szeretne egy saját mappát?
- Hogy micsodát?
- Egy mappát a számítógépben. Ezzel igazolná, hogy rendszeres látogatónk. Itt eltudnánk rendezni, hogy mikor milyen könyvet visz el. Csak néhány adat kell hozzá.-magyaráztam.
- Aha. Nem is tudom. Mennyit kell érte fizetni?
- Csupán 5 font.
- Oké. Szerintem lehet. Hangulatos ez a környék és a könyvtár is nagyon tetszik. Benne vagyok.-mondta boldogan és elővette a pénztárcáját.
- Viszont van egy-két szabály.-mondtam óvatosan, félve, hogy ezzel elijesztem.
- És mi lenne az?
- Először is, ha két hónapon belül nem hozza vissza a könyvet, kell fizetnie 2 fontot. És egyszerre maximum 4 könyvet vihet el.
- Ez természetes. De ennek ellenére is szeretném azt a mappát.
- Oké, akkor először is kérném a nevét.
- Paula Winds.
- E-mail cím?
- Tessék, itt a névjegy kártyám. Erről nyugodtan leírhat mindent.-nyújtotta át a kis kártyát.
A kártya fekete volt, arany betűkkel rányomtatva a neve, az e-mail címe és a foglalkozása. Ügyvédnő.
Beírtam az adatokat, valamint a könyveket amiket elvisz.
- Kész is.-nyomtam meg a mentés gombot és a középkorú nőre mosolyogtam.
- Köszönöm szépen. Viszont látásra.-mosolygott ő is, majd távozott.
- Viszlát.-köszöntem utána, de szerintem már nem hallotta, az ajtócsapódás végett.
Visszaültem a fotelba és tovább játszottam.
 Néhány perc elteltével meguntam a játékot, így elraktam a zsebembe a telefont. A szemem megakadt egy fehér piros táskán, az asztal alatt. Kihúztam és megnéztem, hogy mi van benne. Legalább húsz könyvet találtam. Biztos ezek azok, amiket Charlie hozott. A táskát felraktam az asztalra és elkezdtem kiszedegetni a könyveket, közben pedig számoltam. Összesen 26 kötetet számoltam. Volt köztük mese, regény, verseskötet, valamint néhány önéletrajz, híres angol és amerikai költőkről, írókról.
Felkaptam 4-5 könyvet és elindultam hátra, közben az egyik regényt lapozgattam. Érdekesnek tűnt. "A viskó" címet kapta. Azon gondolkoztam, hogy félre e rakjam, ugyanis abból a könyvből amit most olvasok, alig néhány oldal van hátra. Úgy döntöttem, hogy elteszem és hétvégén is belekezdek. Előrevittem, leraktam az asztalra és újra felkaptam néhány könyvet. Leghátra mentem, a verseskötetes állványhoz és elrendeztem a könyveket. Épp indultam volna előre, mikor az ajtó kinyitódott és egy hatalmas csapódással be is csukódott. Előre néztem. Egy sötét ruhás alak guggolt az ajtónál, és kifelé kukucskált. Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vehessem. Fekete, koptatott csőfarmert viselt, fekete T pólóval. A póló ujja fel volt hajtva, így még jobban láthatóvá téve, nagy bicepszét és néhány tetoválást. A ball felkarján egy nagyobb hajó, egy szív és azt hiszem egy héber szó díszelgett. A csuklóján is volt valami. Azt hiszem egy apró lakat és még néhány apró tetoválás. A póló és a nadrág közt egy kissé lehetett látni a szürke Calvin Klein bokszer alsóját. Barna, göndör haja kócos volt. Hirtelen felállt. Ijedtemben hátrálni kezdtem, így levertem néhány könyvet, amik hangos csapódással értek földet.
- Rohadt jó, ügyes vagy.-mérgelődtem, magamban.
Gyorsan lehajoltam, hogy felvegyem, s mikor felálltam, a sráccal találtam magam szemben. Arcáról apró meglepődöttség tükröződött. Smaragdzöld szemei csillogtak, telt, rózsaszín ajkai pedig kis résnyire szétnyíltak. Nagyon jól nézett ki.
- Ömm. Segíthetek valamiben?-kérdeztem, zavaromban.
- Őőő.-egy pillanatra hátranézett, majd vissza.-Nem. Csak néhány rajongó elől akartam elbújni. Most nem vagyok abban az állapotban, hogy autogramokat osztogassak és képeket készítsek.-magyarázta.
- Rajongók?-néztem rá döbbenten.- Mégis ki vagy te, hogy ilyen sokat képzelsz magadról?-vonogattam a szemöldökömet.
- Mi van? Te most...Te komolyan nem tudod, hogy ki vagyok?
- Talán tudnom kéne?
- Ez komoly?
Nem tudtam mit mondjak. Fogalmam nincs, hogy ki ez a hapsi, és nem is igazán érdekel. Csak figyeltem őt, hogy vajon most mit akar tenni. Megköszörülte a torkát s énekelni kezdett. Énekelni!? Igen.
- Baby you light up my world, like nobody else...
- Ömm, bocs de még mindig...-próbáltam megszólalni, de megint énekelni kezdett, viszont most valami mást. Kicsit ismerős volt, biztos rádióban vagy valahol máshol, de hallottam már.
- Let's go, crazy, crazy, crazy till we see the sun, I know we only let predent it's love...
- Már bocs, de még mindig nem tudom.
- Ezt nem hiszem el.-mondta hitetlenkedve.- A világ minden táján ismernek minket. Több millió rajongó vesz körül. Nem igaz hogy van olyan ember Londonban, aki nem ismer.
- Hát pedig van.-mosolyogta, alig láthatóan.
- De most legalább már tudod ki vagyok.-vigyorgott.
- Még mindig nem tudom.-mosolyogtam gúnyosan.
- A One Direction. Én vagyok az egyik tagja. Rengeteg csaj oda van értünk.-tette az eszét. Elegem lett belőle.
- Na most hagyd abba!-kiabáltam rá.- Attól, hogy valami híres arc vagy, még nem muszáj, hogy mindenki ismerjen. Lehet, hogy több száz, vagy ezer kis csaj oda van értetek, ömleng rólatok és elolvad tőletek, viszont egyet tudok. Én nem tartozom közéjük, szóval vagy hagyd abba az öndicséretet, vagy húzz innen.-kiabáltam még mindig.
A srác meglepődött. Arcizmai megfeszültek. Vártam, hogy szóljon valamit, de nem tette. Meg se mukkant. Tátott szájjal bámult, majd néhány másodperc elteltével becsukta, elmosolyodott, és távozott. Megkönnyebbültem és folytattam a könyvek elpakolását.
***
Mikor ötöt ütött az óra, lekapcsoltam a számítógépet, elpakoltam a dolgaimat, felkaptam a táskámat és kiléptem az ajtón. Bezártam, és elindultam a másik utcába, a Starbucks felé. Átsétáltam a zebrán, az utca másik felére. A kávézó az utca végén, a sarkon van. Elindultam, közben nézegettem a kirakatokat. A sportüzletben volt néhány új converse csuka. Ki is néztem egyet magamnak, de mivel már be volt zárva, úgy döntöttem, holnap megnézem. Továbbmentem. Közeledtem a kávézóhoz. Mikor odaértem, az ablakból megláttam Ront, az egyik pincért. Bementem és helyet foglaltam a pultnál.
- Szia, Ron.-köszöntem a srácnak. Mondhatni, hogy már törzsvendég vagyok. Mindenkit ismerek és engem is ismernek.
- Szia Bella. A szokásosat?-kérdezte mosolyogva. Olyan aranyos.
- Igen, és mellé még egy csokis croissant is, köszi.-adtam le a rendelésem Ronnak, aki miután megkapta, hátra ment elkészíteni. Míg vártam, a telefonomat nyomkodtam.
5 perc alatt megkaptam a tejes kávét, csokireszelékkel a tetején és a croissant is.
- Köszönöm.- vettem át a csomagot, majd a kellő összeget leraktam a pultra.- Sziasztok!-köszöntem és már távoztam is.
Elraktam a telefonom és indultam a park felé. Épp a táskámban kotortam a starbucks-os zacskóért, mikor befordultam a sarkon és egyből nekimentem valakinek. A kávé kiesett a kezemből, egyenesen az útra, ahol egy autó egyből áthajtott a poháron. Szerencsére a pólómra nem dőlt rá. A földre zuhantam, de valami puhára. kezeimmel fel támaszkodtam és kinyitottam a szemem. Gyönyörű, csokoládébarna szempárral találtam magam szembe. A napfényben csak úgy csillogtak. Egy barna hajú, igen szexi pasi volt a gazdája. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi is történt, és hogy hol is vagyok, és próbáltam feltápászkodni, kisebb, nagyobb sikerrel. Mikor végül felálltam, leporoltam magam és a srácra néztem, aki még mindig a földön feküdt, pontosabban már ült.
- Ne haragudj, véletlen volt.-mentegetőztem és kezet nyújtottam, segítség képen. Elfogadta, én pedig lassan felhúztam, a segítségével.
- Semmi baj. Inkább én kérek elnézést. Nem figyeltem, csak rohantam.-vakargatta a tarkóját, közben pedig belső ajkait harapdálta. Tisztán látszódott, hogy zavarban van. Szemeimmel gyorsan végigfutottam rajta. Haja kissé kócos volt, mégis rendezett. A pólóján elmosolyodtam. Fehér alapon, fekete szöveg: "Cool Kids Don't Dance". Ez tetszett. Lejjebb haladtam. Fekete, koptatott farmert viselt és egy Nike cipőt. Nagyon jó alakja van. Nem túl vékony lábak, feszes bicepsz, és kigyúrt test. Legalább is szerintem.
- Egyébként Zayn vagyok.-mutatkozott be.
- Isabella. De hívj csak Bellának. A legtöbben így becéznek.
- Rendben. Ömm. Nagyon sajnálom, hogy kiöntöttem a kávédat. Kárpótlásul meghívhatlak egy másikra?-nézett rám, egy féloldalas mosollyal, amitől elolvadtam. Nagyon jól néz ki. Rohadt szexi.
- Csak ha én fizetek.-kacsintottam mosolyogva.
- Azt már nem. Én miattam borult ki, én fizetem ki.-alkudozott. Nem akartam vitatkozni, így beleegyeztem.
- Rendbe.
- Erre tessék hölgyem.-mutatott az útra.
- Ez légyszi ne. Nem csípem az ilyen nyálas dumákat.-öltöttem ki a nyelve, undorodva. Tényleg nem jön be, ha egy pasi így akar hízelegni.
- Oké. Befogom.-nevetett én pedig elindultam.
Egészen az kávézóig mellettem jött. Azt hittem, hogy direkt mögöttem fog loholni, hogy bámulhassa a hátsómat, de nem így volt.
Bementünk az üzletbe. Senki nem volt a pultnál, csak Ron és Daisy, egy másik felszolgáló.
- Sziasztok.-köszöntem.
- Heló.-köszönt Zayn is, majd rendelt.- Egy habos kávét kérnék, két cukorral, és neked?-fordult felém.
- Én a szokásosat.-szóltam Ron felé.
- Azonnal készítem.-mosolygott Ron, majd hátra ment.
- Te ismered?-mutatott a srác felé Zayn.
- Igen. Tudod, én itt már olyan törzsvendég féleség vagyok.-mosolyogtam.
- Értem. Nem ülünk le valahová?
- Lehet.-válaszoltam és indultam hátra. Egy hátsó asztalt választottam. Zayn velem szembe ült le.
- Egyébként hová valósi vagy?
- Magyarországon születtem, de 4 éves koromba ide költöztünk Londonba. Na és Te?
- Én is itt lakom, de nem olyan régtől. Amúgy Bradforban születtem.
- Aha. És hány éves vagy?
- 20. Te?
- 19, de hamarosan betöltöm a húszat.-mosolyogtam. Csak néhány hét, és szülinapom. Már nagyon várom.
- Az jó.-mosolygott és az ajkait piszkálta. Meghozták a kávénkat.
Miközben elfogyasztottuk, beszélgettünk. Körülbelül fél órája ültünk a kávézóban, mikor jött egy üzenetem.
Elővettem a rezgő telefont a zsebemből és megnéztem, hogy ki írt. Hope volt az:
Este 8-kor tali Sumnál. Kirándulást dumáljuk meg.
Hope xx.
Nem írtam vissza semmit. Megnéztem hogy mennyi az idő. 6:03. Még haza kéne mennem átöltözni, és pár dolgot elintézni.
- Zayn, ne haragudj de mennem kell.
- Oké, nem gond. Úgy is van még egy-két dolgom.
- Rendbe. Szia, és köszi a kávét.-mosolyogtam, felálltam, majd indultam az ajtó felé, de a csuklómnál fogva visszahúzott. Egy pillanatra megijedtem, de aztán rádöbbentem, hogy kivel is vagyok.
- Bella. Ömm...Esetleg lenne kedved máskor is találkozni?-mosolygott rám édesen.
- Zayn. Nekem van barátom.-néztem rá bocsánatkérően.
- Jaj, oké, nem gond. És ha csak barátok lennénk?-kissé kínos helyzetbe hoztam, úgy éreztem.
- Rendbe, benne vagyok.-mosolyogtam, majd előkotortam a táskámból egy cetlit és egy tolat. Leírtam a telefonszámom és a kezébe csúsztattam.
- Majd hívj fel. Szia.-kacsintottam és már mentem is haza.
Útközben kaptam még egy üzenetet, szintén Hopetól:
Mégse Sumnál, hanem nálam találkozunk. Puszi.
Hope xx.
Megforgattam a szemeimet és továbbmentem. 2 perc alatt haza is értem. Felszaladtam az emeletre. Átöltöztem egy másik cuccba. Egy csőfarmert vettem fel, fekete, szaggatott pólóval, a barna bakancsommal és egy kék sállal. A hajamat megfésültem és lófarokba kötöttem. Felkaptam a pilóta napszemüvegemet, a telefonomat és a táskámat, majd lebaktattam a konyhába. Csináltam két pirítóst. Az egyik vajjal és szalámival a másikat pedig lekvárral kentem meg. Egy pohár teát ittam hozzá. Gyorsan megettem és már mentem is a buszmegállóhoz.
 A legközelebbi megálló 5 perce van innen, mégis 7 óra volt mikor oda értem. Mivel ebben az időszakban eléggé forgalmasak az utak, és több dugó is szokott lenni, jobb ha hamarabb indulok el. Mikor a busz megérkezett, felszálltam, megvettem a jegyet és elfoglaltam a helyemet. Nem voltak sokan, alig 5-6 ember. Megláttam egy ismerős arcot.
- Szia Ed.-köszöntem a srácnak, és átültem hozzá.
- Oh, szia Bell. Mi újság? Hová mész?
- Semmi új. Egyébként Hopehoz. Na és te?
- Haza. Edzésen voltam az uszodában. Na és Hope hogy van?-kérdezte, kissé pirult arccal.
- Tetszik neked?-kérdeztem rá, halkabban.
- Mi?-nézett rám döbbenten.- Hát mit is mondjak. Nagyon szép lány, csak az az igazság, hogy nem nagyon ismerem. Alig tudok róla valamit.-magyarázta. Ez mondjuk igaz. Lehet, hogy jó barátok Hope-val, de nem igazán ismerik egymást.
- Miért nem hívod el valahová? Vagy csak ha suliba is, de szerintem beszélj vele.-mondtam teljes komolysággal.
- Szerinted ezt kéne tennem?-kérdezte szín tiszta ártatlansággal. Teljesen más volt, mit ahogy én megismertem. Suliba játssza a nagymenőt, most meg mintha kicserélték volna. Nem akarok Hopenak bekavarni, de szerintem ideje volt, hogy beszéljek Eddel.
- Igen. Beszélj vele valamikor.-mosolyogtam rá.
- Úgy lesz. Remélem végig hallgat.
- Biztosan végighallgat.-biztattam.
Köszönöm Bella.-ölelt meg. Ez egy kicsit furcsán jött, de elfogadtam az ölelését.
Tovább beszélgettünk mindenféle apróságról, dologról. Ő is mesélt durva, és kevésbé durva történeteket, és én is. Végül elbúcsúztunk, mivel megérkezett haza, én pedig mentem tovább.

Na sziasztok! :)) ...Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de az utolsó két, másfél hét a suliban egy kissé kemény volt. Próbáltam javítani. De most itt vagyok, egy új résszel!:D ...
Remélem tetszeni fog! :)
(6-7 komment és 10-12 tetszik és új rész! :))
/ A véleményeiteket bővebben is kifejthetitek, nem csak 1-2 szóval! Nyugi!, nem harapok! ;) /

1.Fejezet

 
~ Bella Huns ~

Szeptember eleje van. Három napja volt az évnyitó a gimiben. Ez az utolsó évem, aztán jöhet a fősuli. Egy kicsit parázok ettől az évtől. A sok vizsga, meg a rengeteg tanulás. Nem igazán vagyok az a magolós típus, viszont ide most az fog kelleni. Nem tudom, hogy mi lesz velem.
***
Eszeveszettül rohantam be a suliba. Pár méterre a szekrényemtől, elkezdtem csúszni, végig a folyosón, majd egy gyors fékezéssel, megálltam a szekrényem előtt. Elcsavargattam a kódot és kinyitottam a szekrényt. Bedobáltam a cuccaimat, kivettem a szükséges dolgokat, becsaptam az ajtót és rohantam spanyolra. Az ajtó előtt megálltam, gyorsan megigazítottam a ruháimat és a szanaszét álló hajamat, majd beléptem a terembe. Minden szempár rám szegeződött.
- Jó napot. Lo siento por el retraso.-ami csak annyit jelent, hogy bocs a késésért.
- Jó napot, señora.-köszöntött a tanárnő, a szokásos spanyol akcentusával.
Épp indultam volna a helyemre, mikor a tanárnő rám szólt.
- Már megbocsásson, de hová igyekszik ily sietősen?-kérdezte felháborodva, a már megszokott hangján.
Egy pillantást vetettem Summer-ra, aki izgatottan figyelte a cselekményeket, közben pedig nekem mutogatott valami "Hol a szarban voltál?"féle mimikákat. Csak megböktem a fejem, ezzel jelezve, hogy majd megbeszéljük, aztán visszafordultam a tanáromhoz.
- Elfoglalnám a helyem.-jelentetem ki egyszerűen.
- Azt már nem, señorita, tessék kifáradni a teremből, van egy igazolatlan órája.-emelte fel a hangját, majd az ajtó felé mutatott.
 Megdöbbenten figyeltem, hogy még mit akar csinálni, de mikor rájöttem, hogy semmit, összeszedtem magam és kisétáltam az ajtón. Gondolkoztam, hogy hová mehetnék. Beugrott, hogy a 4.B-ben angol van és ott van Hope is. Felszaladtam az emeletre és óvatosan bekopogtam a harmadik ajtón.
- Tessék.-hallottam egy ismeretlen férfi hangot a helységből kiszűrődni. Lenyomtam a kilincset, és bekukucskáltam az ajtón. A gyerekek, nagy gyerekek többsége a táblára figyelt, a többi pedig valami mással foglalta el magát. Volt néhány ribi, akik sminkeltek, egy két mamlasz aki papírrepülőt hajtogatott vagy nyálas, papír galacsint dobált. A tábla előtt egy magas, sötétbarna hajú, igen szexi pasi állt. Kicsit idősnek tűnt, diáknak de annyiban hagytam. Amint körülnéztem az osztályban, megláttam egy üres padot, közvetlen Hope mellett. Bátran léptem be az osztályba, hiszen nem volt bent tanár.
- Hali skacok.-kiabáltam nevetve, mire mindenki furcsállóan nézett rám.- Heló, új diák vagy?-fordultam a táblánál álló sráchoz.
- Jó napot, Miss..?
- Csak Bella.
- Jó napot, Bella. Az új angol tanár vagyok. Miben segíthetek?-csak döbbenten meredtem a már előttem álló srácra, pontosabban tanárra. Majd' elsüllyedtem szégyenemben. Nem tudtam, mit szóljak, vagy ne szóljak, hová mozduljak, vagy ne mozduljak.
- E-elnézést kérek tanár úr. Nem szeretnék zavarni.
- Egyenlőre még nem zavar. Mit tehetek önért?
- Esetleg nem maradhatnák bent? Órára.
- Ne haragudjon, de nincs rajta a listán. Netán lehagyták?-futotta át a lapot, amin minden igazzal az osztály névsora volt.
- Nem, tanár úr. Tényleg nem itt lenne órám, csak hát spanyolról kidobtak.-mondtam gúnyosan, a kezeimet pedig összekulcsoltam magam előtt, a jobb lábammal pedig dobolni kezdtem a földön.
- Gondolom meg volt rá az oka a tanárnőnek.-mondta mosolyogva.
- Késtem egy két percet.-motyogtam.
- Egye fene, foglaljon helyet, de igyekezzen, mert még szeretnék egy két dolgot mondani.
- Köszönöm, tanár úr.-hálálkodtam, még mindig zavarban, majd gyorsan helyet foglaltam a barátnőm mellett.
- Baszki. Mekkora barom vagyok.-szidtam magam, Hopera nézve.
- Hát...Nem tehetsz róla. Ilyennek születtél.-nevetett a kis vöröske előttem.
- Maradj már.-böktem meg.
- Csöndet kérek!-kiabált az új angol tanár, mire mindenki megrezzenve fordult előre, s tekintetét a tábla előtt álló férfira szegezte.- Szeretnék bemutatkozni. A nevem James Holt. Mától én vagyok az új angol tanár. Lehet, hogy néhányan túl fiatalnak gondoltok egy tanári posztra. Nos, ez azért van mert 24 éves vagyok. Viszont ez csak egy mellékmunka. Eredetileg koktélos vagyok egy igen ismert, londoni klubban. Két éve vagyok házas és a feleségem már 5 hónapos terhes.-mesélte büszkén.
- Kis csaj vagy kis srác lesz?-kérdezte az egyik srác, Dan.
- Nem tudjuk. Vagyis nem szeretnénk tudni.
- Ahhoz képest hogy hamarosan apa lesz, igen jó pasi.-súgta Hope, mire én csak bólogatni tudtam.
- Hé te, te vöröske.-hallottam meg a tanár hangját, aki a barátnőmre mutogatott.
- É-én?-nézett előre a lány.
- Igen te. Esetleg szeretnél valamit hozzáfűzni?
- Nem. Miért?
 - Csak úgy tűnt, valamiről nagyon beszélgettek.
- Mi? Én? Nem, csak...
- Gyere ide.-parancsolt rá higgadtan.
Hope felállt és kibattyogott a táblához. Haját hátra dobta és a karkötőjével kezdett játszani.
- Mi a neved?
- Hope, uram.
- Ez az igazi neved?
- Nem. Ez csak becenév, de már szinte mindenki így hív.
- Értem. Na és mi az igazi neved?
- Cecilia, Cecilia Bryans.
- Rendben Cecilia. Ülj le, és figyelj az órára.
-Oké.-motyogta az orra alatt, majd vissza sétált a helyére és lehuppant a székre.
- Hűha. Ez érdekes szituáció volt.-nevettem halkan.
- Nem baj. Attól még szexi.-harapott az ajkába.
***
Mikor vége lett az órának, megkönnyebbülten mentünk ki az osztályból. A szekrényünkhöz indultunk, ahol egyből találkoztunk Summal.
-Szia Sum.-ölelte meg a barátnőmet Hope.
- Helóka csajok.-ment el mellettünk az egyik harmadéves, Ed. Szőke haj, szikrázó kék szemek, kigyúrt test. Akár egy álompasi.
- Szia Edyyy.-köszönt vissza Hope, majd beleharapott az ajkaiba.- Annyira aranyos.-olvadozott.
Tudni illik, hogy Ed, Hope nagy szerelme már vagy két éve. Folyton a srácról áradozik. Nagyon jó barátok, de csak barátok. Semmi több.
- Miért nem hívod el randira?-bökte meg a lányt Sum.
- Hagyj már ezzel. Tudod, hogy úgyse jönne el.-szomorkodott.
- Honnan tudod? Próba szerencse.Veszteni valód úgy sincs.-mondtam.
- Nincs veszteni valóm?-döbbent meg.- Hol is kezdjem? Van egy srác akit imádok, szeretek és kedvelek. A legjobb haverom. Ha elmondanám neki mit is érzek valójában, egyből vége lenne mindennek. Tudom.-búslakodott.
Ilyenkor nagyon tudom sajnálni őt. Viszont megpróbálhatnánk összehozni őket. Majd megbeszélem Summerel. Biztos jó ötletnek tartaná. A legjobb az lenne, ha rendeznék egy bulit és Edet is meghívnánk. Ez lesz. Megoldjuk.
- Bell. El is felejtettem. Hol a francban voltál?- utalt a késésemre spanyolról.
- Lekéstem a buszt.-mondtam mérgesen.
- Buszt!?-kérdezték szinte egyszerre.
- Ja. Autó szerelőnél, robogóból pedig kifogyott az üzemanyag.-vázoltam a történteket.
- Szar ügy.-gúnyolódott a nyelvét kiöltve Hope.
- Ez van. Na de mindegy. Úgyis régen buszoztam. Egyébként is szeretem az itteni buszokat. Kedvesek az emberek.-mosolyogtam.
- Mit szólnátok, ha suli után elmennénk egy kicsit a parkba? Egy fagyi, esetleg hot dog?-ajánlotta Sum. Jó ötlet volt, ugyanis már rég voltunk együtt valahol, de nem jött össze.
- Nem érek rá. Gyakorolnunk kell a csapattal és még Hamu-t is el kell vinnem a dokihoz.-húzta a száját Hope.
Imádom Hamut. Annyira édes cica. Az a finom, puha szőr és az apró kék szemecskék. Meg tudnám zabálni. Szeretem vakargatni a pocakját, ilyenkor becsukja a szemét és hangos dorombolásba kezd.
- Nekem se jó. Le kell váltanom Naomit a könyvtárban.- magyaráztam.
- Bocsi Sum, de ez most nem fog összejönni.-simította meg a "nyári lány" vállát a kis vörös.
- Nem baj. Majd kitalálok valamit. Kitalálok egy új dalt, vagy játszok a kutyákkal, esetleg rajzolok valamit. El leszek.-nevette, közben pedig becsukta a szekrénye ajtaját. Épp végszóra csöngetett be.
Kapkodva kiszedtük a szükséges könyveket, a mi esetünkben matek, de utálom, Hope pedig a történelmet. Elindultunk az osztályok felé. A két helység egymás mellett van, így együtt mehettünk.  
***
Szörnyen unalmas órán estünk át. A tanár egyszer felhívott, persze nem figyeltem az anyagra, mégis jól válaszolta a kérdésre. Egy kissé csodálkoztam is magamon. Na jó, valljuk be, azért megy a matek. Alapsuliba mindig kitűnő voltam, de mióta gimibe járok, egyre jobban utálom, főleg a tanár miatt. Egy magas, sörhasú ember, rövid, ősz szakállal és kopaszodó fejjel. Szokása, hogy a pálcával, amit mindig magával tart, piszkálja hol az ember fülét, esetleg fejét, netán a kezét vagy a lábát. Nagyon idegesítő tud lenni ilyenkor, de nem csak ilyenkor. Szinte mindig. Na de inkább ne is beszéljünk róla.
Matek után biológia következett, aztán angol, francia, német, rajz és végül torna. Ne nem volt olyan vészes nap. A legtöbb óra laza volt, nem mint általában szokott lenni. Tornán se csináltunk semmit. Csak beszélgettünk és vicces sztorikat hallgattunk, amiket a tanár úr mesélt. 
Suli után mindenki ment a maga útjára. Hope rohant a bandához, Sum ballagott hazafelé én pedig a könyvtárba, ami egyben az otthonom is, indultam, hogy lecseréljem Naomit. Naomi az alkalmazottam. Egy nagyon aranyos, kedves, szeretni való lány. Tavasztól dolgozik nálam és ez idő alatt nagyon jóba lettünk. Egy kissé félénk, de nagyon segítőkész, rendes és ha kell, akkor kiáll magáért, és a barátaiért. Van benne valami különleges. Nem külsőre, ha nem belsőre. Persze külsőre se rossz. Közepes termet, vékony alkat, hosszú barna, szőke melírozott haj és igazán eredeti és modern stílus.
Azt még nem tudom pontosan, hogy mi is fogott meg benne annyira. Talán az ügyességi és a vezéregyénisége? Nem hinném. De valamikor csak kiderül.

Ez lenne az első rész. :) Remélem tetszett. Kérlek komizzatok, hogy tudjam mi a véleményetek. Nyugodtan tálaljatok ki, nem haragszok meg semmiért ;)
(4-5 komment és tetszik után 2. rész! ;))

Ui.: A következő fejezetet megpróbálom hosszabbra írni! :)

Prológus

Biztosan voltatok már olyan helyzetben, hogy úgy éreztétek, hogy összetörtek, megaláztak. Nos, ez az emberek többségével előfordul. Van hogy egy kisebb, viszont van mikor egy nagyobb fajtája mutatkozik meg. Van hogy egész mélyen, a szívedben sebeznek meg, de van amikor csak egy pofont kapsz. Valakinek a pofon egy hatalmas katasztrófát jelent, de van olyan is akinek csupán egy legyintést. De senki sem érzi át úgy az élettől kapott pofont, mint mi, saját magunk. Szörnyű érzés, mikor az emberek megutálnak, ha hibáztunk vagy ha megaláztak, de még szörnyűbb az, ha saját magunkat utáljuk ezek miatt.
Van egy lány, akinek tönkretették az életét és ezért magát hibáztatta. Hallgassátok meg az ő történetét:

"14 éves voltam, mikor egy ismeretlen ember megerőszakolt. Késő este, a barátnőm bulijából tartottam hazafelé, London utcáin sétálva, mikor az ember elkapott és tönkre tett. Egy barátom talált rám, az egyik zsákutcában.
Hetekig, hónapokig sírtam és féltem bárhová is egyedül elmenni. Mindenért magamat hibáztattam. Szitkozódtam magammal, amiért nem hallgattam a szüleimre, idézem: Ne maradj sokáig!  De szerencsémre a történtek után is mellettem álltak, így nem volt akkora a teher, de mégis hatalmasnak éreztem. Csak három ember tudott erről az egészről. A szüleim és a fiú, aki "megmentett".
Egy év elteltével elegem lett a folytonos keservességből és félelemből. Elhatároztam, hogy újjászületek. Elkezdtem terápiára és pszichológushoz járni. Próbáltam magam egyre erősebbé és bátrabbá tenni. Még edzeni is jártam. Bokszolni kezdtem, ezzel is segítve a stressz levezetését.
A tervem sikerült. Két év alatt újra megerősödtem és bátornak éreztem magam, mégis féltem a fiúktól. Senkit nem engedtem közel magamhoz, míg nem jött egy srác, aki megértett és megvédett. Mind ez 17 évesen történt velem. Akkor újra érezni kezdtem és beleszerettem a szerelembe.
Mikor betöltöttem a 19-et, végre el tudtam szabadulni. Úgy döntöttem beköltözök London belvárosába. Most is ott élek. Egy kicsi házba, közel a Hyde Park-hoz..."

Érdekel hogy mik történtek a lány további életében? Esetleg kíváncsi vagy egy bővebb sztorira? Akkor olvasd el az életéről szóló történetet...
(2-3 komment és tetszik és jön az első rész! :))