1.Fejezet

 
~ Bella Huns ~

Szeptember eleje van. Három napja volt az évnyitó a gimiben. Ez az utolsó évem, aztán jöhet a fősuli. Egy kicsit parázok ettől az évtől. A sok vizsga, meg a rengeteg tanulás. Nem igazán vagyok az a magolós típus, viszont ide most az fog kelleni. Nem tudom, hogy mi lesz velem.
***
Eszeveszettül rohantam be a suliba. Pár méterre a szekrényemtől, elkezdtem csúszni, végig a folyosón, majd egy gyors fékezéssel, megálltam a szekrényem előtt. Elcsavargattam a kódot és kinyitottam a szekrényt. Bedobáltam a cuccaimat, kivettem a szükséges dolgokat, becsaptam az ajtót és rohantam spanyolra. Az ajtó előtt megálltam, gyorsan megigazítottam a ruháimat és a szanaszét álló hajamat, majd beléptem a terembe. Minden szempár rám szegeződött.
- Jó napot. Lo siento por el retraso.-ami csak annyit jelent, hogy bocs a késésért.
- Jó napot, señora.-köszöntött a tanárnő, a szokásos spanyol akcentusával.
Épp indultam volna a helyemre, mikor a tanárnő rám szólt.
- Már megbocsásson, de hová igyekszik ily sietősen?-kérdezte felháborodva, a már megszokott hangján.
Egy pillantást vetettem Summer-ra, aki izgatottan figyelte a cselekményeket, közben pedig nekem mutogatott valami "Hol a szarban voltál?"féle mimikákat. Csak megböktem a fejem, ezzel jelezve, hogy majd megbeszéljük, aztán visszafordultam a tanáromhoz.
- Elfoglalnám a helyem.-jelentetem ki egyszerűen.
- Azt már nem, señorita, tessék kifáradni a teremből, van egy igazolatlan órája.-emelte fel a hangját, majd az ajtó felé mutatott.
 Megdöbbenten figyeltem, hogy még mit akar csinálni, de mikor rájöttem, hogy semmit, összeszedtem magam és kisétáltam az ajtón. Gondolkoztam, hogy hová mehetnék. Beugrott, hogy a 4.B-ben angol van és ott van Hope is. Felszaladtam az emeletre és óvatosan bekopogtam a harmadik ajtón.
- Tessék.-hallottam egy ismeretlen férfi hangot a helységből kiszűrődni. Lenyomtam a kilincset, és bekukucskáltam az ajtón. A gyerekek, nagy gyerekek többsége a táblára figyelt, a többi pedig valami mással foglalta el magát. Volt néhány ribi, akik sminkeltek, egy két mamlasz aki papírrepülőt hajtogatott vagy nyálas, papír galacsint dobált. A tábla előtt egy magas, sötétbarna hajú, igen szexi pasi állt. Kicsit idősnek tűnt, diáknak de annyiban hagytam. Amint körülnéztem az osztályban, megláttam egy üres padot, közvetlen Hope mellett. Bátran léptem be az osztályba, hiszen nem volt bent tanár.
- Hali skacok.-kiabáltam nevetve, mire mindenki furcsállóan nézett rám.- Heló, új diák vagy?-fordultam a táblánál álló sráchoz.
- Jó napot, Miss..?
- Csak Bella.
- Jó napot, Bella. Az új angol tanár vagyok. Miben segíthetek?-csak döbbenten meredtem a már előttem álló srácra, pontosabban tanárra. Majd' elsüllyedtem szégyenemben. Nem tudtam, mit szóljak, vagy ne szóljak, hová mozduljak, vagy ne mozduljak.
- E-elnézést kérek tanár úr. Nem szeretnék zavarni.
- Egyenlőre még nem zavar. Mit tehetek önért?
- Esetleg nem maradhatnák bent? Órára.
- Ne haragudjon, de nincs rajta a listán. Netán lehagyták?-futotta át a lapot, amin minden igazzal az osztály névsora volt.
- Nem, tanár úr. Tényleg nem itt lenne órám, csak hát spanyolról kidobtak.-mondtam gúnyosan, a kezeimet pedig összekulcsoltam magam előtt, a jobb lábammal pedig dobolni kezdtem a földön.
- Gondolom meg volt rá az oka a tanárnőnek.-mondta mosolyogva.
- Késtem egy két percet.-motyogtam.
- Egye fene, foglaljon helyet, de igyekezzen, mert még szeretnék egy két dolgot mondani.
- Köszönöm, tanár úr.-hálálkodtam, még mindig zavarban, majd gyorsan helyet foglaltam a barátnőm mellett.
- Baszki. Mekkora barom vagyok.-szidtam magam, Hopera nézve.
- Hát...Nem tehetsz róla. Ilyennek születtél.-nevetett a kis vöröske előttem.
- Maradj már.-böktem meg.
- Csöndet kérek!-kiabált az új angol tanár, mire mindenki megrezzenve fordult előre, s tekintetét a tábla előtt álló férfira szegezte.- Szeretnék bemutatkozni. A nevem James Holt. Mától én vagyok az új angol tanár. Lehet, hogy néhányan túl fiatalnak gondoltok egy tanári posztra. Nos, ez azért van mert 24 éves vagyok. Viszont ez csak egy mellékmunka. Eredetileg koktélos vagyok egy igen ismert, londoni klubban. Két éve vagyok házas és a feleségem már 5 hónapos terhes.-mesélte büszkén.
- Kis csaj vagy kis srác lesz?-kérdezte az egyik srác, Dan.
- Nem tudjuk. Vagyis nem szeretnénk tudni.
- Ahhoz képest hogy hamarosan apa lesz, igen jó pasi.-súgta Hope, mire én csak bólogatni tudtam.
- Hé te, te vöröske.-hallottam meg a tanár hangját, aki a barátnőmre mutogatott.
- É-én?-nézett előre a lány.
- Igen te. Esetleg szeretnél valamit hozzáfűzni?
- Nem. Miért?
 - Csak úgy tűnt, valamiről nagyon beszélgettek.
- Mi? Én? Nem, csak...
- Gyere ide.-parancsolt rá higgadtan.
Hope felállt és kibattyogott a táblához. Haját hátra dobta és a karkötőjével kezdett játszani.
- Mi a neved?
- Hope, uram.
- Ez az igazi neved?
- Nem. Ez csak becenév, de már szinte mindenki így hív.
- Értem. Na és mi az igazi neved?
- Cecilia, Cecilia Bryans.
- Rendben Cecilia. Ülj le, és figyelj az órára.
-Oké.-motyogta az orra alatt, majd vissza sétált a helyére és lehuppant a székre.
- Hűha. Ez érdekes szituáció volt.-nevettem halkan.
- Nem baj. Attól még szexi.-harapott az ajkába.
***
Mikor vége lett az órának, megkönnyebbülten mentünk ki az osztályból. A szekrényünkhöz indultunk, ahol egyből találkoztunk Summal.
-Szia Sum.-ölelte meg a barátnőmet Hope.
- Helóka csajok.-ment el mellettünk az egyik harmadéves, Ed. Szőke haj, szikrázó kék szemek, kigyúrt test. Akár egy álompasi.
- Szia Edyyy.-köszönt vissza Hope, majd beleharapott az ajkaiba.- Annyira aranyos.-olvadozott.
Tudni illik, hogy Ed, Hope nagy szerelme már vagy két éve. Folyton a srácról áradozik. Nagyon jó barátok, de csak barátok. Semmi több.
- Miért nem hívod el randira?-bökte meg a lányt Sum.
- Hagyj már ezzel. Tudod, hogy úgyse jönne el.-szomorkodott.
- Honnan tudod? Próba szerencse.Veszteni valód úgy sincs.-mondtam.
- Nincs veszteni valóm?-döbbent meg.- Hol is kezdjem? Van egy srác akit imádok, szeretek és kedvelek. A legjobb haverom. Ha elmondanám neki mit is érzek valójában, egyből vége lenne mindennek. Tudom.-búslakodott.
Ilyenkor nagyon tudom sajnálni őt. Viszont megpróbálhatnánk összehozni őket. Majd megbeszélem Summerel. Biztos jó ötletnek tartaná. A legjobb az lenne, ha rendeznék egy bulit és Edet is meghívnánk. Ez lesz. Megoldjuk.
- Bell. El is felejtettem. Hol a francban voltál?- utalt a késésemre spanyolról.
- Lekéstem a buszt.-mondtam mérgesen.
- Buszt!?-kérdezték szinte egyszerre.
- Ja. Autó szerelőnél, robogóból pedig kifogyott az üzemanyag.-vázoltam a történteket.
- Szar ügy.-gúnyolódott a nyelvét kiöltve Hope.
- Ez van. Na de mindegy. Úgyis régen buszoztam. Egyébként is szeretem az itteni buszokat. Kedvesek az emberek.-mosolyogtam.
- Mit szólnátok, ha suli után elmennénk egy kicsit a parkba? Egy fagyi, esetleg hot dog?-ajánlotta Sum. Jó ötlet volt, ugyanis már rég voltunk együtt valahol, de nem jött össze.
- Nem érek rá. Gyakorolnunk kell a csapattal és még Hamu-t is el kell vinnem a dokihoz.-húzta a száját Hope.
Imádom Hamut. Annyira édes cica. Az a finom, puha szőr és az apró kék szemecskék. Meg tudnám zabálni. Szeretem vakargatni a pocakját, ilyenkor becsukja a szemét és hangos dorombolásba kezd.
- Nekem se jó. Le kell váltanom Naomit a könyvtárban.- magyaráztam.
- Bocsi Sum, de ez most nem fog összejönni.-simította meg a "nyári lány" vállát a kis vörös.
- Nem baj. Majd kitalálok valamit. Kitalálok egy új dalt, vagy játszok a kutyákkal, esetleg rajzolok valamit. El leszek.-nevette, közben pedig becsukta a szekrénye ajtaját. Épp végszóra csöngetett be.
Kapkodva kiszedtük a szükséges könyveket, a mi esetünkben matek, de utálom, Hope pedig a történelmet. Elindultunk az osztályok felé. A két helység egymás mellett van, így együtt mehettünk.  
***
Szörnyen unalmas órán estünk át. A tanár egyszer felhívott, persze nem figyeltem az anyagra, mégis jól válaszolta a kérdésre. Egy kissé csodálkoztam is magamon. Na jó, valljuk be, azért megy a matek. Alapsuliba mindig kitűnő voltam, de mióta gimibe járok, egyre jobban utálom, főleg a tanár miatt. Egy magas, sörhasú ember, rövid, ősz szakállal és kopaszodó fejjel. Szokása, hogy a pálcával, amit mindig magával tart, piszkálja hol az ember fülét, esetleg fejét, netán a kezét vagy a lábát. Nagyon idegesítő tud lenni ilyenkor, de nem csak ilyenkor. Szinte mindig. Na de inkább ne is beszéljünk róla.
Matek után biológia következett, aztán angol, francia, német, rajz és végül torna. Ne nem volt olyan vészes nap. A legtöbb óra laza volt, nem mint általában szokott lenni. Tornán se csináltunk semmit. Csak beszélgettünk és vicces sztorikat hallgattunk, amiket a tanár úr mesélt. 
Suli után mindenki ment a maga útjára. Hope rohant a bandához, Sum ballagott hazafelé én pedig a könyvtárba, ami egyben az otthonom is, indultam, hogy lecseréljem Naomit. Naomi az alkalmazottam. Egy nagyon aranyos, kedves, szeretni való lány. Tavasztól dolgozik nálam és ez idő alatt nagyon jóba lettünk. Egy kissé félénk, de nagyon segítőkész, rendes és ha kell, akkor kiáll magáért, és a barátaiért. Van benne valami különleges. Nem külsőre, ha nem belsőre. Persze külsőre se rossz. Közepes termet, vékony alkat, hosszú barna, szőke melírozott haj és igazán eredeti és modern stílus.
Azt még nem tudom pontosan, hogy mi is fogott meg benne annyira. Talán az ügyességi és a vezéregyénisége? Nem hinném. De valamikor csak kiderül.

Ez lenne az első rész. :) Remélem tetszett. Kérlek komizzatok, hogy tudjam mi a véleményetek. Nyugodtan tálaljatok ki, nem haragszok meg semmiért ;)
(4-5 komment és tetszik után 2. rész! ;))

Ui.: A következő fejezetet megpróbálom hosszabbra írni! :)