3.Fejezet

~Bella Huns~

A barátnőm ágyán ültem, törökülésben. Az ölemben a szürke cicus volt elterülve. A füle tövét vakargattam, amit hangos dorombolással díjazott. Apró zöld szemei be voltak csukva, és csak élvezte, hogy kényeztetem. Puha szőre összekócolódott kezem alatt, amint simogattam, hol a hasát, hol a hátát. Annyira édes macska.
Summer a fotelben volt elterülve, Hope pedig a földön ült. Hope magyarázott valamit, de kénytelen voltam őt hallgatni. Csak egy dolog járt az eszemben. Pontosabban kettő. Zayn és az a másik srác. Egyszerűen nem tudom őket kiverni a fejemből. Zaynt azért mert annyira aranyos és jó fej, a srácot mert annyira idióta és mogorva volt. Kíváncsi vagyok, fogok e még találkozni vele.
- Te mit szólsz hozzá Izzy?-bökött meg a barátnőm, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből.
- Mi? Mihez mit szólok?-néztem rájuk bambán.
- A dátumhoz. Megfelel?
- Mi? Milyen dátum? Bocsi, elbambultam.-ráztam meg a fejem.
- Na mesélj.-mondta Summer és elém vonszolta magát.
- Mit meséljek?-néztem rá döbbenten.
- Hogy mi volt ma? Mi történt veled?
Nem tudom. Elmondjam nekik? Ezel fognak piszkálni. De mégis csak a legjobb barátnőim. Elmondom, majd meglássuk, hogy mit fognak rá szólni.
- Délután, egy srác bejött a könyvtárba. Én hátul voltam és mikor előre mentem, a fiú az ajtó előtt guggolt és kifelé bámult. Eléggé furcsa volt. Aztán megszólítottam, mire ő elkezdi, hogy csak a rajongói elől bujkál.-meséltem.
- Mi van? Ezt nem értem.-húzta a szemöldökét Sum.
- Kajakra így volt.-bólogattam komolyan a fejemmel, majd folytattam.- Aztán megkérdeztem, hogy mit beszél meg mi baja, mire sorolni kezdte, hogy ki is ő, meg hogy mennyi rajongója van, utána pedig énekelni kezdett. Énekelni!!-mondtam, szinte kiabálva. Hope elnevette magát, Sum meg csak bámult.
- És mit csináltál vele?-Sum
- Kidobtam. Velem senki sem beszélhet olyan hangnemmel, mint ahogy ő beszélt.
- Jól tetted.-mondta Hope, majd felállt, megfogta a cicáját és belerakta az alomba.
- Na és a nevét tudod?-kérdezte Summer.
- Vagy azt hogy ki is ő?- kérdezte Hope, miközben töltött a poharába a kólából.
- Nem. Semmit nem tudok róla. Göndör haja volt és szikrázó zöld szeme.-gondoltam vissza a srácra.
- Te megnézted megadnak.-vigyorogtak mindketten.
- Mi? Dehogy is. Csak észre vettem.-kerestem a kifogásokat.
Be kell valljam, tényleg megnéztem a szemét, szinte megbámultam. Annyira gyönyörű volt. Ilyen szép szemeket még sosem láttam. Páratlan. Még ha a gazdája egy idióta is.
Viszont azt tudni kell rólam, hogy az első dolog amit megnézek egy srácon az a szeme. Ha szép a szeme, akkor valószínű, hogy a belsője is. Nem hiába a mondás: "A szem a lélek tükre."
De ez igen furcsa. A szeme gyönyörű, de ő nem. Lehet, hogy csak meg kéne ismernem? Lehetséges, hogy jó szívű, bár ezt sose fogom megtudni.
- Még valami érdekesség a mai napodról?-zavarta meg a gondolkodásomat Hope.
- Semmi más.-vágtam rá egyből, de ekkor eszembe jutott Zayn.-Vagyis van.-mondtam és hosszú elmélkedésbe kezdtem.
- Elmondod, vagy várjunk rá holnapig?-szólt közbe a vöröske.
- Jaj. Persze. Zayn.-mondtam ki a nevét.
- Zayn? És az ki?
- Egy aranyos fiú.-mosolyogtam.-mikor kijöttem a Starbucksból, nekem jött és kiöntötte a kávémat. Egyből bocsánatot kért, aztán vett egy újat. Közbe pedig beszélgettünk, összeismerkedtünk. Számot is cseréltünk, és remélhetőleg máskor is találkozunk majd.
- Izzy. Nem akarlak kiábrándítani, de neked nincs pasid?
- Igen. Mi lesz Chrissel? Az egy dolog, hogy én nem igazán csípem, de akkor is a pasid? Nehogy te legyél már a ribi, aki megcsalja a barátját.
- Te meg miről beszélsz?-förmedtem rá. Felbosszant, hogy ilyet kinéz belőlem.- Semmi ilyenről nincs szó. Zaynnek is tisztán megmondtam, hogy van barátom, de ez őt egy cseppet sem zavarja. Csak baráti találkák lesznek, már ha lesznek.-reménykedem, hogy a közeljövőben hívni fog.
- Oké, nyugi. Csak mondtam.
- Hogy néz ki?-ugrott le az ágyra, mellém Hope. Akkorát ugrott, hogy elvesztettem az egyensúlyom és ledőltem az ágyról.
- Au!.-kiáltottam, mikor becsapódtam. A fenekem és az oldalam ütöttem meg.
- Upsz. Bocsika.-kuncogott.
Morcosan felálltam, megigazítottam a pólóm, és visszaültem az ágyra.
- Először is. Ezt ne merd még egyszer megcsinálni!-mutattam fel a mutatóujjamat és fenyegetően néztem rá.- Másodszor pedig...-hatás szünet.-...nagyon dögös. Fekete, felzselézett haj, gyönyörű, néha féloldalas mosoly és vakító, gesztenye szemek. Nagyon jó pasi.-áradoztam.
- Oké, oké. El ne olvadj!-nevetett a vörös, mire csak kiöltöttem a nyelvem.
Ekkor csöngettek. Hope felkapta a fejét és már rohant is ajtót nyitni.
- Idefelé, a buszon, beszéltem Eddel.-susogtam Sumnak. Nem akarom, hogy Hope meghallja.
- És?
- Beszéltem vele. Hoperól.
- Igen? Ha ezt Hope megtudja, neked véged.
- Tudom, szóval kuss!
- Oké. Na és mit mondott? Vagy te mit mondtál?
- Kérdeztem, hogy hogy állnak, meg minden és azt mondta, hogy neki bejön Hope. És mondtam, hogy kéne beszélnie vele.
- Az igen. Na és fog?
- Azt mondta, hogy igen, szóval... Remélem összejönnek.
- Hát én is.-mosolygott. Ekkor bejött az emlegetett lány.
- Mizu? Miről beszélgettek?
- Csak suliról, meg az új angol tanárról.
- Jajj, ne is mond. Rohadt szexi.-harapott az ajkába a lány, aki egy kissé leégette magát a tanára előtt, de sebaj.
- Tényleg jól néz ki. Kíváncsi lennék, vajon melyik klubban dolgozhat?
- Én azt mondom, hogy a Funky Buddha.-vágta rá egyből Hope.
- Funky-ba? Nem hiszem. Az túl "előkelő" hely neki, szerintem.
- Előkelő? Miket beszélsz. Az London legjobb, és egyik legismertebb bárja.
- Attól még nem biztos, hogy ott is dolgozik.-vigyorgott gúnyosan Sum.
- Mindegy. Hagyjuk. Ki csengetett? És mi ez a doboz.-mutattam a nagyobb csomagra, ami Hope mellett, az asztal sarkánál hevert.
- A postás volt az. Még 2 hete rendeltem egy kaparófát Hamunak és most hozták meg.
- De jó. Bontsd már ki.
- Hát oké.-mosolygott és a szoba közepére húzta a dobozt. Vett egy ollót a fiókból és szétnyírta a ragasztót, majd kibontotta a dobozt és kihúzta belőle a tartalmát, ami gondosan be volt csomagolva. Leszedte a buborékfóliát és elhajította a háta mögé, a dobozzal együtt. Egy drapp színű, háromszintes kaparófa volt, egy rövid csővel és egy vékony lógó spárgával. Aranyos volt.
- Gyere csak ide.-nyúlt Hamu után, aki épp a mancsát tisztogatta. A cica először csak szaglászta, körbejárta és óvatosan kapargatta az 1 méter magas tárgyat. Pár másodperccel később felugrott az első szintre, majd onnan a másodikra. A spárgát nézte ki magának, ugyanis azzal kezdett el játszani. Aranyos volt. Ugrándozott, nyávogott és egyfolytában csak játszott az új játékán. Tetszett neki. Mi csak nevettünk rajta.
- Olyan édes.-vakargatta meg a fülét Sum, mire a cica becsukta a szemét és halkan dorombolni kezdett, majd mikor a barátnőm elengedte a fülét, tovább játszott a lógó madzaggal.
- Na akkor mi lesz velünk?- csapott a combjára Hope.
- Mármint?- nézett rá Sum bambán.
- A kirándulás. Mikor megyünk?
- Nem tudom.-mondtuk szinte egyszerre Summal.
- Hát nekem ez a hétvége nem jó, mivel Holmes Chapelbe megyek, de utána ráérek.-mondtam.
- Oké, akkor jövőhéten?
- Nekem jó.-tette fel a kezét Summer.
- Nekem is. Pénteken úgyis igazgatói szabad. Indulhatnánk csütörtökön és vasárnap meg jönnénk haza.-mondtam. Igen. Igazgatói szabadunk lesz, mivel a suliba hatalmas leltár lesz, ahová csak a tanárok, esetleg néhány szülő is mehet segíteni. Minden évben megrendezik. De nem is baj. Legalább elrakodnak. Amekkora rumli van néhány osztályba...borzalmas.
- Igaz. Rendbe. Akkor jövőhéten csütörtök délután indulunk.-jelentette ki Hope.
- Oké, ezt megbeszéltük. Akkor én megyek is.-néztem az órára, ami már 9:18-at mutatott.
- Ne már. Hová sietsz?-nyavalygott Sum.
- Haza. Fáradt vagyok és álmos.-ásítottam.
- Én is megyek. Még akarok Skype-ozni anyáékkal. Már egy hete nem beszéltünk.-vázolta az esti teendőit Sum, és felállt a fotelból.
- Itt hagytok? Egyedül?-nézett bociszemekkel Hope.
- Itt van Hamu.-mutattam a macskára és felkaptam a táskám.
- Hát jó.-mondta bánatosan és kinyitotta az ajtót.
Elkísért a bejáratig, szorosan a nyomában Hamuval.
- Szia cicó.-vakargattam meg a fejét a szürke macskának, majd felálltam.
Sum ugyan így tett.
- Szia csajszi. Holnap beszélünk.-öleltem meg Hopeot. A táskámat átdobtam a nyakamon, így az egyik oldalamra lógott.
- Szia drága.-ölelte meg Summer is.
- Sziasztok. Vigyázzatok magatokra.-köszönt el ő is, majd bement a lakásba.
Summerral lebaktattunk a lépcsőkön és kiléptünk az ajtón. Már nagyon sötét volt, csak a világításnak, azaz a lámpáknak és az autó fényeinek, valamint néhány üzlet kivilágításának volt köszönhető, hogy láttuk is valamit. A buszmegálló felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, leültünk a padra és vártuk a buszt, ami remélhetőleg 10 perc múlva itt fog állni előttünk.
- Na és mi újság Dannel?-kérdezte Sum-ot.
Dan, vagyis Daniel Summer pasija, csak most épp dolgozik, valahol külföldön. Egy 24 éves, aranyos, jó fej, vicces, bulizós srác. körülbelül egy fejjel magasabb Summertől. Sötétbarna haját mindig felzselézve hordja. A szemei gyönyörűek. Mustáros színűek. Summerral, már másfél éve együtt vannak.
- Hát mit is mondjak. Lassan fél éve, hogy kint van. Oké, minden nap skype-olunk. De akkor is hiányzik. Hiányzik az ölelése, a bugyuta viccei.-itt mindketten elmosolyodtunk. Dan nagy mókamester, mindig feltudja vidítani az embert, és ezt szeretem benne.- A csókjai, a játékos viselkedése, na meg az őrült táncai. Egyszerűen minden. Az egész lénye nagyon hiányzik.-pityergett.
- Jaj Sum.-sóhajtottam fel.- Gyere ide.-húztam oda magamhoz és megöleltem.
Sírni kezdett. A könnyei egy kissé áztatták a felsőmet, de ez most nem érdekelt.
- Nyugalom. Hidd el, hamarosan haza fog jönni. Ez biztos. Te is nagyon hiányzol neki, ugye tudod.-emeltem fel a fejét, hogy a szemébe láthassak.
Csak szipogott. Meg sem bírt szólalni, csak bólogatott, ezzel jelezve, hogy érti és elhiszi azt, amit mondok. Megtöröltem a könnyektől átázott arcát, majd vettem egy zsepit a szatyromból és letörölgettem az elkenődött sminket. Mire megnyugtattam, a busz is megérkezett. Felszálltunk, megvettük a jegyeket, és helyet foglaltunk az egyik hátsó ülésen. Nem voltak sokan, alig néhány ember.
Csak ültünk csöndben, egymás mellet. Nagyon fáradt voltam,majdnem elaludtam. Summer az ablaküvegnek döntötte a fejét, és figyelte London utcáit. Én a telefonomat babráltam. Nézegettem a képeket. Épp egy Chrissel közös képet néztem, mikor a telefonom rezegni kezdett és a kijelzőn egy levél jelent meg. Üzenetet kaptam, Chrisstől:
Szia kicsim. Mikor érsz haza? Már nagyon várlak.
:* xXx.
Gyorsan vissza is írtam:
Szia. Már a buszon ülök. Max negyed óra.
Csók. x.
Elküldtem, majd tovább nézegettem a képeket.

Kezdtem unatkozni. Előkotortam a táskám aljáról a fülhallgatómat, ami mint mindig, most is ösze volt gabalyodva. Gyorsan kibogoztam és a fülembe raktam. A végét rácsatlakoztattam a telefonomra. Belementem a zenemappába és kikerestem egy Ed Sheeran dalt. Az első ami kiugrott a Drunk volt. Még mielőtt bekapcsoltam, ránéztem a barátnőmre. Már aludt. A szeme legalább is be volt csukva. Elindítottam a zenét és hallgattam, közben pedig az utat figyeltem.

Mikor már 3-4 szám lement, megérkeztünk Summerékhez. Leállítottam a zenét, a fülest kihúztam a fülemből és keltegetni kezdtem a lányt. Először csak morgott egyet, majd egy hunyorítás után kinyitotta a szemeit.
- Sum. Megérkeztél.-mondtam neki halkan.
- Mi?-pattant fel álmosan.
Ásított egy hatalmasat, majd felállt.
- Köszi, hogy szóltál. Szia Bell.-ölelt meg, majd leszállt a buszról.
Az ablakon keresztül még intettem neki egyet, majd visszaültem a helyemre. A füles bedugtam a fülembe és tovább hallgattam a zenéket.
***
Sétáltam hazafelé, vagyis Chrisshez. Egy lakó telepen lakik, bent a városban. Egymás mellett 8 háztömb van. Ő a harmadikban lakik, a 10-en. Pofás kis lakása van. Egyedül lakik, csak ő bérli. Egy három szobás lakás, ahol pont elférünk. Mivel napközben alig van otthon, ezért nem gond neki a magánbérlés.

Beálltam a liftbe és megnyomtam a 10-es gombot. Fél perc alatt felértem a 10.-re. A 269-esben lakik. Becsöngettem és pár másodperc múlva már nyílt is az ajtó, benne a helyes pasimmal.
- Végre.-vigyorgott, és felkapott a vállára, becsapta maga mögött az ajtót és berohant velem a hálószobába.
Ledobott az ágyra, és őrülten megcsókolt. A táskám leesett a földre. Próbálta leszedni rólam a pólómat de eltoltam magamtól.
- Chriss.-lihegtem, vad csókcsatánk miatt.
- Mi az?
- Fáradt vagyok.-nyöszörögtem álmosan.- Ma inkább ne.-ültem fel és felvettem a táskámat, majd leraktam az asztalra.
- Rendbe.-sóhajtott bánatosan.- Egy csókot még kapok?-kérdezte rossz fiúsan.
Odahajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam. Csókunk után felkaptam a törölközőt és irányba vettem a fürdőt. Bezártam az ajtót. Most egyedül szeretnék egy picit lenni.

Gyorsan lezuhanyoztam, közben pedi gondolkodtam a ma történteken. Még mindig Zayn és az a másik srác járt az eszembe. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, egyikőjüket sem.
Mikor befejeztem a zuhanyt, elzártam a csapot és óvatosan kiléptem a zuhanyzóból. Megtörölköztem és magam köré tekertem a törölközőt. Felkaptam a ruháimat és kimentem a fürdőből, magam mögött hagyva a meleg párát. Chriss a tv előtt ült és bokszot nézett. Épp a tévére szegeztem a tekintetem, mikor az egyik férfi a másik arcába ütött. Nagyon durva és félelmetes volt. Sose csíptem az ilyen erős, agresszív sportokat. Tovább mentem a hálóba, hogy felöltözzek. Felhúztam a bugyimat és egy félnadrágot, valamint Chriss egyik kopott pólóját. Eléggé nagy volt rám, de már megszoktam. Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, majd leültem Chriss mellé, a kanapéra. Kezébe vette a távirányítót és levette a hangot a tévéről, majd komolyan rám nézett.
- Mi az? Valami baj van?-néztem rá döbbenten.
- Ki az a Zayn?-kérdezte agresszíven.
Egy kicsit megijedtem. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Haboztam. De miért is? Hiszen csak egy barát, vagyis hát, csak egyszer találkoztam vele, szóval még barátnak sem mondható.
- Csak egy srác akit ma ismertem meg.-hadartam el, és próbáltam nyugodtságot sugározni, viszont legbelül remegtem mint a kocsonya.
- Hogyan? Te másokkal találkozhatsz?-kiabált.
- Nyugodj már meg.-kiabáltam vissza.- Véletlenül kiöntötte a kávémat, ezért vette egy másik, közben pedig egy kicsit megismerkedtünk. Egyébként meg honnan tudod?-magyaráztam, majd rákérdeztem.
- Üzeneted jött. Tőle.-mondta fogcsikorgatva.
Felkaptam az asztalról a telefont és megnéztem, hogy mit írt. Találkozni akar. A hétvégén.
- Találkozol vele?-kérdezte, még mindig idegesen.
Ránéztem. A telefont visszaraktam az asztalra és odasétáltam Chrisshez.
- A hétvégén nem, de valamikor majd igen.-mondtam egyenesen a szemébe. Már kezdett volna kiabálni, mikor tovább mondtam.- De csak mint egy barát, nem mint egy leendő barátnő! Chriss. Én téged szeretlek, és nekem nem kell semmi más.-simogattam meg az arcát, majd kezeimet összekulcsoltam a nyakánál.
Pár másodperc elteltével lenyugodott és megcsókolt. Először csodálkoztam, de aztán visszacsókoltam.
- Ne haragudj rám.-suttogta ajkaimba, mire csak elmosolyodtam.
- Szeretlek.-mondtam.
- Én is téged.-mondta és újra megcsókolt, majd megölelt.
***
A kanapén ültem, pokrócba bugyolálva és néztem a tv-t. Chriss a konyhában ügyködött valamit. Pár perc elteltével egy tálcával a kezében tért vissza hozzám, rajta két bögrével és egy tányér süteménnyel.
- Tessék kincsem.-tette le elém és egy puszit nyomott a homlokomra.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Köszönöm.-öleltem meg, majd felkaptam az egyik bögrét és belekortyoltam. Forró kakaó, mályvacukorral. Imádom. Megkóstoltam a süteményt is, ami csokis, angol puding volt.
- Nagyon finom mindkettő.-mosolyogtam boldogan. Chriss leült mellém és magához húzott. A kezébe vette a másik bögrét és kortyolt belőle. Együtt néztük a tv-t míg én álomba nem szenderedtem.

Ne haragudjatok, hogy ennyi késéssel hoztam az új részt, de azt gondoltam, hogy összetudjátok hozni a kommenteket, de úgy látszik mégsem:/ Most nagyon csalódott vagyok:( Remélem ide összehozzátok, különben tényleg ne lesz új rész ;) :))
A mostani határ:
(6 komment és 10 tetszik)
!!!
Ui.: SZAVAZZATOK!!! :)