3.Fejezet

~Bella Huns~

A barátnőm ágyán ültem, törökülésben. Az ölemben a szürke cicus volt elterülve. A füle tövét vakargattam, amit hangos dorombolással díjazott. Apró zöld szemei be voltak csukva, és csak élvezte, hogy kényeztetem. Puha szőre összekócolódott kezem alatt, amint simogattam, hol a hasát, hol a hátát. Annyira édes macska.
Summer a fotelben volt elterülve, Hope pedig a földön ült. Hope magyarázott valamit, de kénytelen voltam őt hallgatni. Csak egy dolog járt az eszemben. Pontosabban kettő. Zayn és az a másik srác. Egyszerűen nem tudom őket kiverni a fejemből. Zaynt azért mert annyira aranyos és jó fej, a srácot mert annyira idióta és mogorva volt. Kíváncsi vagyok, fogok e még találkozni vele.
- Te mit szólsz hozzá Izzy?-bökött meg a barátnőm, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből.
- Mi? Mihez mit szólok?-néztem rájuk bambán.
- A dátumhoz. Megfelel?
- Mi? Milyen dátum? Bocsi, elbambultam.-ráztam meg a fejem.
- Na mesélj.-mondta Summer és elém vonszolta magát.
- Mit meséljek?-néztem rá döbbenten.
- Hogy mi volt ma? Mi történt veled?
Nem tudom. Elmondjam nekik? Ezel fognak piszkálni. De mégis csak a legjobb barátnőim. Elmondom, majd meglássuk, hogy mit fognak rá szólni.
- Délután, egy srác bejött a könyvtárba. Én hátul voltam és mikor előre mentem, a fiú az ajtó előtt guggolt és kifelé bámult. Eléggé furcsa volt. Aztán megszólítottam, mire ő elkezdi, hogy csak a rajongói elől bujkál.-meséltem.
- Mi van? Ezt nem értem.-húzta a szemöldökét Sum.
- Kajakra így volt.-bólogattam komolyan a fejemmel, majd folytattam.- Aztán megkérdeztem, hogy mit beszél meg mi baja, mire sorolni kezdte, hogy ki is ő, meg hogy mennyi rajongója van, utána pedig énekelni kezdett. Énekelni!!-mondtam, szinte kiabálva. Hope elnevette magát, Sum meg csak bámult.
- És mit csináltál vele?-Sum
- Kidobtam. Velem senki sem beszélhet olyan hangnemmel, mint ahogy ő beszélt.
- Jól tetted.-mondta Hope, majd felállt, megfogta a cicáját és belerakta az alomba.
- Na és a nevét tudod?-kérdezte Summer.
- Vagy azt hogy ki is ő?- kérdezte Hope, miközben töltött a poharába a kólából.
- Nem. Semmit nem tudok róla. Göndör haja volt és szikrázó zöld szeme.-gondoltam vissza a srácra.
- Te megnézted megadnak.-vigyorogtak mindketten.
- Mi? Dehogy is. Csak észre vettem.-kerestem a kifogásokat.
Be kell valljam, tényleg megnéztem a szemét, szinte megbámultam. Annyira gyönyörű volt. Ilyen szép szemeket még sosem láttam. Páratlan. Még ha a gazdája egy idióta is.
Viszont azt tudni kell rólam, hogy az első dolog amit megnézek egy srácon az a szeme. Ha szép a szeme, akkor valószínű, hogy a belsője is. Nem hiába a mondás: "A szem a lélek tükre."
De ez igen furcsa. A szeme gyönyörű, de ő nem. Lehet, hogy csak meg kéne ismernem? Lehetséges, hogy jó szívű, bár ezt sose fogom megtudni.
- Még valami érdekesség a mai napodról?-zavarta meg a gondolkodásomat Hope.
- Semmi más.-vágtam rá egyből, de ekkor eszembe jutott Zayn.-Vagyis van.-mondtam és hosszú elmélkedésbe kezdtem.
- Elmondod, vagy várjunk rá holnapig?-szólt közbe a vöröske.
- Jaj. Persze. Zayn.-mondtam ki a nevét.
- Zayn? És az ki?
- Egy aranyos fiú.-mosolyogtam.-mikor kijöttem a Starbucksból, nekem jött és kiöntötte a kávémat. Egyből bocsánatot kért, aztán vett egy újat. Közbe pedig beszélgettünk, összeismerkedtünk. Számot is cseréltünk, és remélhetőleg máskor is találkozunk majd.
- Izzy. Nem akarlak kiábrándítani, de neked nincs pasid?
- Igen. Mi lesz Chrissel? Az egy dolog, hogy én nem igazán csípem, de akkor is a pasid? Nehogy te legyél már a ribi, aki megcsalja a barátját.
- Te meg miről beszélsz?-förmedtem rá. Felbosszant, hogy ilyet kinéz belőlem.- Semmi ilyenről nincs szó. Zaynnek is tisztán megmondtam, hogy van barátom, de ez őt egy cseppet sem zavarja. Csak baráti találkák lesznek, már ha lesznek.-reménykedem, hogy a közeljövőben hívni fog.
- Oké, nyugi. Csak mondtam.
- Hogy néz ki?-ugrott le az ágyra, mellém Hope. Akkorát ugrott, hogy elvesztettem az egyensúlyom és ledőltem az ágyról.
- Au!.-kiáltottam, mikor becsapódtam. A fenekem és az oldalam ütöttem meg.
- Upsz. Bocsika.-kuncogott.
Morcosan felálltam, megigazítottam a pólóm, és visszaültem az ágyra.
- Először is. Ezt ne merd még egyszer megcsinálni!-mutattam fel a mutatóujjamat és fenyegetően néztem rá.- Másodszor pedig...-hatás szünet.-...nagyon dögös. Fekete, felzselézett haj, gyönyörű, néha féloldalas mosoly és vakító, gesztenye szemek. Nagyon jó pasi.-áradoztam.
- Oké, oké. El ne olvadj!-nevetett a vörös, mire csak kiöltöttem a nyelvem.
Ekkor csöngettek. Hope felkapta a fejét és már rohant is ajtót nyitni.
- Idefelé, a buszon, beszéltem Eddel.-susogtam Sumnak. Nem akarom, hogy Hope meghallja.
- És?
- Beszéltem vele. Hoperól.
- Igen? Ha ezt Hope megtudja, neked véged.
- Tudom, szóval kuss!
- Oké. Na és mit mondott? Vagy te mit mondtál?
- Kérdeztem, hogy hogy állnak, meg minden és azt mondta, hogy neki bejön Hope. És mondtam, hogy kéne beszélnie vele.
- Az igen. Na és fog?
- Azt mondta, hogy igen, szóval... Remélem összejönnek.
- Hát én is.-mosolygott. Ekkor bejött az emlegetett lány.
- Mizu? Miről beszélgettek?
- Csak suliról, meg az új angol tanárról.
- Jajj, ne is mond. Rohadt szexi.-harapott az ajkába a lány, aki egy kissé leégette magát a tanára előtt, de sebaj.
- Tényleg jól néz ki. Kíváncsi lennék, vajon melyik klubban dolgozhat?
- Én azt mondom, hogy a Funky Buddha.-vágta rá egyből Hope.
- Funky-ba? Nem hiszem. Az túl "előkelő" hely neki, szerintem.
- Előkelő? Miket beszélsz. Az London legjobb, és egyik legismertebb bárja.
- Attól még nem biztos, hogy ott is dolgozik.-vigyorgott gúnyosan Sum.
- Mindegy. Hagyjuk. Ki csengetett? És mi ez a doboz.-mutattam a nagyobb csomagra, ami Hope mellett, az asztal sarkánál hevert.
- A postás volt az. Még 2 hete rendeltem egy kaparófát Hamunak és most hozták meg.
- De jó. Bontsd már ki.
- Hát oké.-mosolygott és a szoba közepére húzta a dobozt. Vett egy ollót a fiókból és szétnyírta a ragasztót, majd kibontotta a dobozt és kihúzta belőle a tartalmát, ami gondosan be volt csomagolva. Leszedte a buborékfóliát és elhajította a háta mögé, a dobozzal együtt. Egy drapp színű, háromszintes kaparófa volt, egy rövid csővel és egy vékony lógó spárgával. Aranyos volt.
- Gyere csak ide.-nyúlt Hamu után, aki épp a mancsát tisztogatta. A cica először csak szaglászta, körbejárta és óvatosan kapargatta az 1 méter magas tárgyat. Pár másodperccel később felugrott az első szintre, majd onnan a másodikra. A spárgát nézte ki magának, ugyanis azzal kezdett el játszani. Aranyos volt. Ugrándozott, nyávogott és egyfolytában csak játszott az új játékán. Tetszett neki. Mi csak nevettünk rajta.
- Olyan édes.-vakargatta meg a fülét Sum, mire a cica becsukta a szemét és halkan dorombolni kezdett, majd mikor a barátnőm elengedte a fülét, tovább játszott a lógó madzaggal.
- Na akkor mi lesz velünk?- csapott a combjára Hope.
- Mármint?- nézett rá Sum bambán.
- A kirándulás. Mikor megyünk?
- Nem tudom.-mondtuk szinte egyszerre Summal.
- Hát nekem ez a hétvége nem jó, mivel Holmes Chapelbe megyek, de utána ráérek.-mondtam.
- Oké, akkor jövőhéten?
- Nekem jó.-tette fel a kezét Summer.
- Nekem is. Pénteken úgyis igazgatói szabad. Indulhatnánk csütörtökön és vasárnap meg jönnénk haza.-mondtam. Igen. Igazgatói szabadunk lesz, mivel a suliba hatalmas leltár lesz, ahová csak a tanárok, esetleg néhány szülő is mehet segíteni. Minden évben megrendezik. De nem is baj. Legalább elrakodnak. Amekkora rumli van néhány osztályba...borzalmas.
- Igaz. Rendbe. Akkor jövőhéten csütörtök délután indulunk.-jelentette ki Hope.
- Oké, ezt megbeszéltük. Akkor én megyek is.-néztem az órára, ami már 9:18-at mutatott.
- Ne már. Hová sietsz?-nyavalygott Sum.
- Haza. Fáradt vagyok és álmos.-ásítottam.
- Én is megyek. Még akarok Skype-ozni anyáékkal. Már egy hete nem beszéltünk.-vázolta az esti teendőit Sum, és felállt a fotelból.
- Itt hagytok? Egyedül?-nézett bociszemekkel Hope.
- Itt van Hamu.-mutattam a macskára és felkaptam a táskám.
- Hát jó.-mondta bánatosan és kinyitotta az ajtót.
Elkísért a bejáratig, szorosan a nyomában Hamuval.
- Szia cicó.-vakargattam meg a fejét a szürke macskának, majd felálltam.
Sum ugyan így tett.
- Szia csajszi. Holnap beszélünk.-öleltem meg Hopeot. A táskámat átdobtam a nyakamon, így az egyik oldalamra lógott.
- Szia drága.-ölelte meg Summer is.
- Sziasztok. Vigyázzatok magatokra.-köszönt el ő is, majd bement a lakásba.
Summerral lebaktattunk a lépcsőkön és kiléptünk az ajtón. Már nagyon sötét volt, csak a világításnak, azaz a lámpáknak és az autó fényeinek, valamint néhány üzlet kivilágításának volt köszönhető, hogy láttuk is valamit. A buszmegálló felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, leültünk a padra és vártuk a buszt, ami remélhetőleg 10 perc múlva itt fog állni előttünk.
- Na és mi újság Dannel?-kérdezte Sum-ot.
Dan, vagyis Daniel Summer pasija, csak most épp dolgozik, valahol külföldön. Egy 24 éves, aranyos, jó fej, vicces, bulizós srác. körülbelül egy fejjel magasabb Summertől. Sötétbarna haját mindig felzselézve hordja. A szemei gyönyörűek. Mustáros színűek. Summerral, már másfél éve együtt vannak.
- Hát mit is mondjak. Lassan fél éve, hogy kint van. Oké, minden nap skype-olunk. De akkor is hiányzik. Hiányzik az ölelése, a bugyuta viccei.-itt mindketten elmosolyodtunk. Dan nagy mókamester, mindig feltudja vidítani az embert, és ezt szeretem benne.- A csókjai, a játékos viselkedése, na meg az őrült táncai. Egyszerűen minden. Az egész lénye nagyon hiányzik.-pityergett.
- Jaj Sum.-sóhajtottam fel.- Gyere ide.-húztam oda magamhoz és megöleltem.
Sírni kezdett. A könnyei egy kissé áztatták a felsőmet, de ez most nem érdekelt.
- Nyugalom. Hidd el, hamarosan haza fog jönni. Ez biztos. Te is nagyon hiányzol neki, ugye tudod.-emeltem fel a fejét, hogy a szemébe láthassak.
Csak szipogott. Meg sem bírt szólalni, csak bólogatott, ezzel jelezve, hogy érti és elhiszi azt, amit mondok. Megtöröltem a könnyektől átázott arcát, majd vettem egy zsepit a szatyromból és letörölgettem az elkenődött sminket. Mire megnyugtattam, a busz is megérkezett. Felszálltunk, megvettük a jegyeket, és helyet foglaltunk az egyik hátsó ülésen. Nem voltak sokan, alig néhány ember.
Csak ültünk csöndben, egymás mellet. Nagyon fáradt voltam,majdnem elaludtam. Summer az ablaküvegnek döntötte a fejét, és figyelte London utcáit. Én a telefonomat babráltam. Nézegettem a képeket. Épp egy Chrissel közös képet néztem, mikor a telefonom rezegni kezdett és a kijelzőn egy levél jelent meg. Üzenetet kaptam, Chrisstől:
Szia kicsim. Mikor érsz haza? Már nagyon várlak.
:* xXx.
Gyorsan vissza is írtam:
Szia. Már a buszon ülök. Max negyed óra.
Csók. x.
Elküldtem, majd tovább nézegettem a képeket.

Kezdtem unatkozni. Előkotortam a táskám aljáról a fülhallgatómat, ami mint mindig, most is ösze volt gabalyodva. Gyorsan kibogoztam és a fülembe raktam. A végét rácsatlakoztattam a telefonomra. Belementem a zenemappába és kikerestem egy Ed Sheeran dalt. Az első ami kiugrott a Drunk volt. Még mielőtt bekapcsoltam, ránéztem a barátnőmre. Már aludt. A szeme legalább is be volt csukva. Elindítottam a zenét és hallgattam, közben pedig az utat figyeltem.

Mikor már 3-4 szám lement, megérkeztünk Summerékhez. Leállítottam a zenét, a fülest kihúztam a fülemből és keltegetni kezdtem a lányt. Először csak morgott egyet, majd egy hunyorítás után kinyitotta a szemeit.
- Sum. Megérkeztél.-mondtam neki halkan.
- Mi?-pattant fel álmosan.
Ásított egy hatalmasat, majd felállt.
- Köszi, hogy szóltál. Szia Bell.-ölelt meg, majd leszállt a buszról.
Az ablakon keresztül még intettem neki egyet, majd visszaültem a helyemre. A füles bedugtam a fülembe és tovább hallgattam a zenéket.
***
Sétáltam hazafelé, vagyis Chrisshez. Egy lakó telepen lakik, bent a városban. Egymás mellett 8 háztömb van. Ő a harmadikban lakik, a 10-en. Pofás kis lakása van. Egyedül lakik, csak ő bérli. Egy három szobás lakás, ahol pont elférünk. Mivel napközben alig van otthon, ezért nem gond neki a magánbérlés.

Beálltam a liftbe és megnyomtam a 10-es gombot. Fél perc alatt felértem a 10.-re. A 269-esben lakik. Becsöngettem és pár másodperc múlva már nyílt is az ajtó, benne a helyes pasimmal.
- Végre.-vigyorgott, és felkapott a vállára, becsapta maga mögött az ajtót és berohant velem a hálószobába.
Ledobott az ágyra, és őrülten megcsókolt. A táskám leesett a földre. Próbálta leszedni rólam a pólómat de eltoltam magamtól.
- Chriss.-lihegtem, vad csókcsatánk miatt.
- Mi az?
- Fáradt vagyok.-nyöszörögtem álmosan.- Ma inkább ne.-ültem fel és felvettem a táskámat, majd leraktam az asztalra.
- Rendbe.-sóhajtott bánatosan.- Egy csókot még kapok?-kérdezte rossz fiúsan.
Odahajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam. Csókunk után felkaptam a törölközőt és irányba vettem a fürdőt. Bezártam az ajtót. Most egyedül szeretnék egy picit lenni.

Gyorsan lezuhanyoztam, közben pedi gondolkodtam a ma történteken. Még mindig Zayn és az a másik srác járt az eszembe. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, egyikőjüket sem.
Mikor befejeztem a zuhanyt, elzártam a csapot és óvatosan kiléptem a zuhanyzóból. Megtörölköztem és magam köré tekertem a törölközőt. Felkaptam a ruháimat és kimentem a fürdőből, magam mögött hagyva a meleg párát. Chriss a tv előtt ült és bokszot nézett. Épp a tévére szegeztem a tekintetem, mikor az egyik férfi a másik arcába ütött. Nagyon durva és félelmetes volt. Sose csíptem az ilyen erős, agresszív sportokat. Tovább mentem a hálóba, hogy felöltözzek. Felhúztam a bugyimat és egy félnadrágot, valamint Chriss egyik kopott pólóját. Eléggé nagy volt rám, de már megszoktam. Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, majd leültem Chriss mellé, a kanapéra. Kezébe vette a távirányítót és levette a hangot a tévéről, majd komolyan rám nézett.
- Mi az? Valami baj van?-néztem rá döbbenten.
- Ki az a Zayn?-kérdezte agresszíven.
Egy kicsit megijedtem. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Haboztam. De miért is? Hiszen csak egy barát, vagyis hát, csak egyszer találkoztam vele, szóval még barátnak sem mondható.
- Csak egy srác akit ma ismertem meg.-hadartam el, és próbáltam nyugodtságot sugározni, viszont legbelül remegtem mint a kocsonya.
- Hogyan? Te másokkal találkozhatsz?-kiabált.
- Nyugodj már meg.-kiabáltam vissza.- Véletlenül kiöntötte a kávémat, ezért vette egy másik, közben pedig egy kicsit megismerkedtünk. Egyébként meg honnan tudod?-magyaráztam, majd rákérdeztem.
- Üzeneted jött. Tőle.-mondta fogcsikorgatva.
Felkaptam az asztalról a telefont és megnéztem, hogy mit írt. Találkozni akar. A hétvégén.
- Találkozol vele?-kérdezte, még mindig idegesen.
Ránéztem. A telefont visszaraktam az asztalra és odasétáltam Chrisshez.
- A hétvégén nem, de valamikor majd igen.-mondtam egyenesen a szemébe. Már kezdett volna kiabálni, mikor tovább mondtam.- De csak mint egy barát, nem mint egy leendő barátnő! Chriss. Én téged szeretlek, és nekem nem kell semmi más.-simogattam meg az arcát, majd kezeimet összekulcsoltam a nyakánál.
Pár másodperc elteltével lenyugodott és megcsókolt. Először csodálkoztam, de aztán visszacsókoltam.
- Ne haragudj rám.-suttogta ajkaimba, mire csak elmosolyodtam.
- Szeretlek.-mondtam.
- Én is téged.-mondta és újra megcsókolt, majd megölelt.
***
A kanapén ültem, pokrócba bugyolálva és néztem a tv-t. Chriss a konyhában ügyködött valamit. Pár perc elteltével egy tálcával a kezében tért vissza hozzám, rajta két bögrével és egy tányér süteménnyel.
- Tessék kincsem.-tette le elém és egy puszit nyomott a homlokomra.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Köszönöm.-öleltem meg, majd felkaptam az egyik bögrét és belekortyoltam. Forró kakaó, mályvacukorral. Imádom. Megkóstoltam a süteményt is, ami csokis, angol puding volt.
- Nagyon finom mindkettő.-mosolyogtam boldogan. Chriss leült mellém és magához húzott. A kezébe vette a másik bögrét és kortyolt belőle. Együtt néztük a tv-t míg én álomba nem szenderedtem.

Ne haragudjatok, hogy ennyi késéssel hoztam az új részt, de azt gondoltam, hogy összetudjátok hozni a kommenteket, de úgy látszik mégsem:/ Most nagyon csalódott vagyok:( Remélem ide összehozzátok, különben tényleg ne lesz új rész ;) :))
A mostani határ:
(6 komment és 10 tetszik)
!!!
Ui.: SZAVAZZATOK!!! :)

2.Fejezet

 ~Bella Huns~

- Szia Naom.-léptem be a könyvtárba.
- Szia Bella.
- Mi újság? Mi volt ma?
- Hát lett néhány úgy rendszeresünk, meg páran hoztak vissza könyveket.
- Óha, az jó.-mosolyogtam kedvesen.
- Ja meg volt itt az a kedves bácsika. Mr. Jenson?
- Nem Charlie, Mr. Jefferson?
- Ja, de.-mosolygott.
- Na és? Hozott, vagy vitt könyveket?- kérdeztem, közben pedig átnéztem egy-két papírt.
- Hozott. Egy nagy táskával. Ott van az asztal alatt. Nem akartam kirakni, nem hogy rossz helyre rakom.
- Nem gond, majd én rendezem. Te meg menj.
- De még nem járt le a műszakom.-nézett rám döbbenten.
Ránéztem az órára, ami háromnegyed hármat mutatott. Még van negyed órája.
- Nem baj. Menj csak, megérdemled.-biztattam.
- B-biztos?
- Persze.
- Köszönöööm.Szia.-ölelt meg, majd a kabátjával és a táskájával a kezében, kirohant az ajtón.
Elmosolyodtam rajta. Leraktam a táskám fotelba, majd hátramentem a konyhába. Úgy döntöttem, főzök magamnak egy teát. A forralóba öntöttem vizet, aztán feltettem forrni. A szekrényből elővettem egy bögrét, a kedvenc citromos zöld teámat és a cukrot. A gyümölcsöskosárból elvettem egy citromot az ízesítéshez a hűtőből pedig kivettem a tejet. A víz néhány másodperc alatt fel is forrt. A teafiltert beleraktam a bögrébe, majd leforráztam a vízzel. Annyira szeretem nézni, amint a tea színe keveredik a vízben. Nagyon jól néz ki. Olyan akár a cigifüst, össze-vissza kunkorodik.
Mikor a tea teljesen átjárta a vizet, így zöldes árnyalatot adva neki, beleraktam a citromot és a cukrot. Kavargatni kezdtem, közben pedig lassan öntöttem bele a tejet. A tejtől sokkal élénkebb színt kapott. Mindent visszaraktam a helyére, s kezemben a bögrével előre mentem. Kortyoltam egyet a forró italból, de mivel túl meleg volt, inkább leraktam az asztalra kicsit hűlni.
Elővettem a táskámból a telefont és körülnéztem a közösségi oldalakon. Nem találtam semmi érdekes dolgot. Úgy döntöttem, hogy inkább játszok egy kicsit. Leültem a fotelbe és belementem a Fruit Ninja-ba.
Már közel voltam, hogy megdöntsem a saját rekordom, mikor egy nő lépett be a könyvtárba. Piros ruhát viselt, a derekán egy vékony fekete övvel. Fekete platformos, elöl nyitott cipőjét egyből kiszúrtam. Gyönyörű volt. A kezén egy fekete táska. Haja mogyoróbarna, szemei szintén. Füstös sminket viselt, valamint néhány kiegészítőt. Max 40-nek nézett ki.
- Jó napot. Segíthetek valamiben?-álltam fel.
- Szia. Igen. Egy Verne Gyula könyvet keresek, a Némó kapitányt.
- Kérem kövessen. -mondtam, majd elindultam hátra.-Ezen a két polcon csak Verne könyvek vannak. Nyugodtan nézze át őket.
- Köszönöm.
- Esetleg megkínálhatom egy kávéval, vagy vízzel?
- Nem köszönöm.-mosolygott kedvesen.
Előre mentem és tovább játszottam. Néhány perc elteltével a nő is előre jött, két könyvvel a kezében.
- Ezeket szeretném.-rakta elém a könyveket.
- Rendben. Esetleg nem szeretne egy saját mappát?
- Hogy micsodát?
- Egy mappát a számítógépben. Ezzel igazolná, hogy rendszeres látogatónk. Itt eltudnánk rendezni, hogy mikor milyen könyvet visz el. Csak néhány adat kell hozzá.-magyaráztam.
- Aha. Nem is tudom. Mennyit kell érte fizetni?
- Csupán 5 font.
- Oké. Szerintem lehet. Hangulatos ez a környék és a könyvtár is nagyon tetszik. Benne vagyok.-mondta boldogan és elővette a pénztárcáját.
- Viszont van egy-két szabály.-mondtam óvatosan, félve, hogy ezzel elijesztem.
- És mi lenne az?
- Először is, ha két hónapon belül nem hozza vissza a könyvet, kell fizetnie 2 fontot. És egyszerre maximum 4 könyvet vihet el.
- Ez természetes. De ennek ellenére is szeretném azt a mappát.
- Oké, akkor először is kérném a nevét.
- Paula Winds.
- E-mail cím?
- Tessék, itt a névjegy kártyám. Erről nyugodtan leírhat mindent.-nyújtotta át a kis kártyát.
A kártya fekete volt, arany betűkkel rányomtatva a neve, az e-mail címe és a foglalkozása. Ügyvédnő.
Beírtam az adatokat, valamint a könyveket amiket elvisz.
- Kész is.-nyomtam meg a mentés gombot és a középkorú nőre mosolyogtam.
- Köszönöm szépen. Viszont látásra.-mosolygott ő is, majd távozott.
- Viszlát.-köszöntem utána, de szerintem már nem hallotta, az ajtócsapódás végett.
Visszaültem a fotelba és tovább játszottam.
 Néhány perc elteltével meguntam a játékot, így elraktam a zsebembe a telefont. A szemem megakadt egy fehér piros táskán, az asztal alatt. Kihúztam és megnéztem, hogy mi van benne. Legalább húsz könyvet találtam. Biztos ezek azok, amiket Charlie hozott. A táskát felraktam az asztalra és elkezdtem kiszedegetni a könyveket, közben pedig számoltam. Összesen 26 kötetet számoltam. Volt köztük mese, regény, verseskötet, valamint néhány önéletrajz, híres angol és amerikai költőkről, írókról.
Felkaptam 4-5 könyvet és elindultam hátra, közben az egyik regényt lapozgattam. Érdekesnek tűnt. "A viskó" címet kapta. Azon gondolkoztam, hogy félre e rakjam, ugyanis abból a könyvből amit most olvasok, alig néhány oldal van hátra. Úgy döntöttem, hogy elteszem és hétvégén is belekezdek. Előrevittem, leraktam az asztalra és újra felkaptam néhány könyvet. Leghátra mentem, a verseskötetes állványhoz és elrendeztem a könyveket. Épp indultam volna előre, mikor az ajtó kinyitódott és egy hatalmas csapódással be is csukódott. Előre néztem. Egy sötét ruhás alak guggolt az ajtónál, és kifelé kukucskált. Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vehessem. Fekete, koptatott csőfarmert viselt, fekete T pólóval. A póló ujja fel volt hajtva, így még jobban láthatóvá téve, nagy bicepszét és néhány tetoválást. A ball felkarján egy nagyobb hajó, egy szív és azt hiszem egy héber szó díszelgett. A csuklóján is volt valami. Azt hiszem egy apró lakat és még néhány apró tetoválás. A póló és a nadrág közt egy kissé lehetett látni a szürke Calvin Klein bokszer alsóját. Barna, göndör haja kócos volt. Hirtelen felállt. Ijedtemben hátrálni kezdtem, így levertem néhány könyvet, amik hangos csapódással értek földet.
- Rohadt jó, ügyes vagy.-mérgelődtem, magamban.
Gyorsan lehajoltam, hogy felvegyem, s mikor felálltam, a sráccal találtam magam szemben. Arcáról apró meglepődöttség tükröződött. Smaragdzöld szemei csillogtak, telt, rózsaszín ajkai pedig kis résnyire szétnyíltak. Nagyon jól nézett ki.
- Ömm. Segíthetek valamiben?-kérdeztem, zavaromban.
- Őőő.-egy pillanatra hátranézett, majd vissza.-Nem. Csak néhány rajongó elől akartam elbújni. Most nem vagyok abban az állapotban, hogy autogramokat osztogassak és képeket készítsek.-magyarázta.
- Rajongók?-néztem rá döbbenten.- Mégis ki vagy te, hogy ilyen sokat képzelsz magadról?-vonogattam a szemöldökömet.
- Mi van? Te most...Te komolyan nem tudod, hogy ki vagyok?
- Talán tudnom kéne?
- Ez komoly?
Nem tudtam mit mondjak. Fogalmam nincs, hogy ki ez a hapsi, és nem is igazán érdekel. Csak figyeltem őt, hogy vajon most mit akar tenni. Megköszörülte a torkát s énekelni kezdett. Énekelni!? Igen.
- Baby you light up my world, like nobody else...
- Ömm, bocs de még mindig...-próbáltam megszólalni, de megint énekelni kezdett, viszont most valami mást. Kicsit ismerős volt, biztos rádióban vagy valahol máshol, de hallottam már.
- Let's go, crazy, crazy, crazy till we see the sun, I know we only let predent it's love...
- Már bocs, de még mindig nem tudom.
- Ezt nem hiszem el.-mondta hitetlenkedve.- A világ minden táján ismernek minket. Több millió rajongó vesz körül. Nem igaz hogy van olyan ember Londonban, aki nem ismer.
- Hát pedig van.-mosolyogta, alig láthatóan.
- De most legalább már tudod ki vagyok.-vigyorgott.
- Még mindig nem tudom.-mosolyogtam gúnyosan.
- A One Direction. Én vagyok az egyik tagja. Rengeteg csaj oda van értünk.-tette az eszét. Elegem lett belőle.
- Na most hagyd abba!-kiabáltam rá.- Attól, hogy valami híres arc vagy, még nem muszáj, hogy mindenki ismerjen. Lehet, hogy több száz, vagy ezer kis csaj oda van értetek, ömleng rólatok és elolvad tőletek, viszont egyet tudok. Én nem tartozom közéjük, szóval vagy hagyd abba az öndicséretet, vagy húzz innen.-kiabáltam még mindig.
A srác meglepődött. Arcizmai megfeszültek. Vártam, hogy szóljon valamit, de nem tette. Meg se mukkant. Tátott szájjal bámult, majd néhány másodperc elteltével becsukta, elmosolyodott, és távozott. Megkönnyebbültem és folytattam a könyvek elpakolását.
***
Mikor ötöt ütött az óra, lekapcsoltam a számítógépet, elpakoltam a dolgaimat, felkaptam a táskámat és kiléptem az ajtón. Bezártam, és elindultam a másik utcába, a Starbucks felé. Átsétáltam a zebrán, az utca másik felére. A kávézó az utca végén, a sarkon van. Elindultam, közben nézegettem a kirakatokat. A sportüzletben volt néhány új converse csuka. Ki is néztem egyet magamnak, de mivel már be volt zárva, úgy döntöttem, holnap megnézem. Továbbmentem. Közeledtem a kávézóhoz. Mikor odaértem, az ablakból megláttam Ront, az egyik pincért. Bementem és helyet foglaltam a pultnál.
- Szia, Ron.-köszöntem a srácnak. Mondhatni, hogy már törzsvendég vagyok. Mindenkit ismerek és engem is ismernek.
- Szia Bella. A szokásosat?-kérdezte mosolyogva. Olyan aranyos.
- Igen, és mellé még egy csokis croissant is, köszi.-adtam le a rendelésem Ronnak, aki miután megkapta, hátra ment elkészíteni. Míg vártam, a telefonomat nyomkodtam.
5 perc alatt megkaptam a tejes kávét, csokireszelékkel a tetején és a croissant is.
- Köszönöm.- vettem át a csomagot, majd a kellő összeget leraktam a pultra.- Sziasztok!-köszöntem és már távoztam is.
Elraktam a telefonom és indultam a park felé. Épp a táskámban kotortam a starbucks-os zacskóért, mikor befordultam a sarkon és egyből nekimentem valakinek. A kávé kiesett a kezemből, egyenesen az útra, ahol egy autó egyből áthajtott a poháron. Szerencsére a pólómra nem dőlt rá. A földre zuhantam, de valami puhára. kezeimmel fel támaszkodtam és kinyitottam a szemem. Gyönyörű, csokoládébarna szempárral találtam magam szembe. A napfényben csak úgy csillogtak. Egy barna hajú, igen szexi pasi volt a gazdája. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi is történt, és hogy hol is vagyok, és próbáltam feltápászkodni, kisebb, nagyobb sikerrel. Mikor végül felálltam, leporoltam magam és a srácra néztem, aki még mindig a földön feküdt, pontosabban már ült.
- Ne haragudj, véletlen volt.-mentegetőztem és kezet nyújtottam, segítség képen. Elfogadta, én pedig lassan felhúztam, a segítségével.
- Semmi baj. Inkább én kérek elnézést. Nem figyeltem, csak rohantam.-vakargatta a tarkóját, közben pedig belső ajkait harapdálta. Tisztán látszódott, hogy zavarban van. Szemeimmel gyorsan végigfutottam rajta. Haja kissé kócos volt, mégis rendezett. A pólóján elmosolyodtam. Fehér alapon, fekete szöveg: "Cool Kids Don't Dance". Ez tetszett. Lejjebb haladtam. Fekete, koptatott farmert viselt és egy Nike cipőt. Nagyon jó alakja van. Nem túl vékony lábak, feszes bicepsz, és kigyúrt test. Legalább is szerintem.
- Egyébként Zayn vagyok.-mutatkozott be.
- Isabella. De hívj csak Bellának. A legtöbben így becéznek.
- Rendben. Ömm. Nagyon sajnálom, hogy kiöntöttem a kávédat. Kárpótlásul meghívhatlak egy másikra?-nézett rám, egy féloldalas mosollyal, amitől elolvadtam. Nagyon jól néz ki. Rohadt szexi.
- Csak ha én fizetek.-kacsintottam mosolyogva.
- Azt már nem. Én miattam borult ki, én fizetem ki.-alkudozott. Nem akartam vitatkozni, így beleegyeztem.
- Rendbe.
- Erre tessék hölgyem.-mutatott az útra.
- Ez légyszi ne. Nem csípem az ilyen nyálas dumákat.-öltöttem ki a nyelve, undorodva. Tényleg nem jön be, ha egy pasi így akar hízelegni.
- Oké. Befogom.-nevetett én pedig elindultam.
Egészen az kávézóig mellettem jött. Azt hittem, hogy direkt mögöttem fog loholni, hogy bámulhassa a hátsómat, de nem így volt.
Bementünk az üzletbe. Senki nem volt a pultnál, csak Ron és Daisy, egy másik felszolgáló.
- Sziasztok.-köszöntem.
- Heló.-köszönt Zayn is, majd rendelt.- Egy habos kávét kérnék, két cukorral, és neked?-fordult felém.
- Én a szokásosat.-szóltam Ron felé.
- Azonnal készítem.-mosolygott Ron, majd hátra ment.
- Te ismered?-mutatott a srác felé Zayn.
- Igen. Tudod, én itt már olyan törzsvendég féleség vagyok.-mosolyogtam.
- Értem. Nem ülünk le valahová?
- Lehet.-válaszoltam és indultam hátra. Egy hátsó asztalt választottam. Zayn velem szembe ült le.
- Egyébként hová valósi vagy?
- Magyarországon születtem, de 4 éves koromba ide költöztünk Londonba. Na és Te?
- Én is itt lakom, de nem olyan régtől. Amúgy Bradforban születtem.
- Aha. És hány éves vagy?
- 20. Te?
- 19, de hamarosan betöltöm a húszat.-mosolyogtam. Csak néhány hét, és szülinapom. Már nagyon várom.
- Az jó.-mosolygott és az ajkait piszkálta. Meghozták a kávénkat.
Miközben elfogyasztottuk, beszélgettünk. Körülbelül fél órája ültünk a kávézóban, mikor jött egy üzenetem.
Elővettem a rezgő telefont a zsebemből és megnéztem, hogy ki írt. Hope volt az:
Este 8-kor tali Sumnál. Kirándulást dumáljuk meg.
Hope xx.
Nem írtam vissza semmit. Megnéztem hogy mennyi az idő. 6:03. Még haza kéne mennem átöltözni, és pár dolgot elintézni.
- Zayn, ne haragudj de mennem kell.
- Oké, nem gond. Úgy is van még egy-két dolgom.
- Rendbe. Szia, és köszi a kávét.-mosolyogtam, felálltam, majd indultam az ajtó felé, de a csuklómnál fogva visszahúzott. Egy pillanatra megijedtem, de aztán rádöbbentem, hogy kivel is vagyok.
- Bella. Ömm...Esetleg lenne kedved máskor is találkozni?-mosolygott rám édesen.
- Zayn. Nekem van barátom.-néztem rá bocsánatkérően.
- Jaj, oké, nem gond. És ha csak barátok lennénk?-kissé kínos helyzetbe hoztam, úgy éreztem.
- Rendbe, benne vagyok.-mosolyogtam, majd előkotortam a táskámból egy cetlit és egy tolat. Leírtam a telefonszámom és a kezébe csúsztattam.
- Majd hívj fel. Szia.-kacsintottam és már mentem is haza.
Útközben kaptam még egy üzenetet, szintén Hopetól:
Mégse Sumnál, hanem nálam találkozunk. Puszi.
Hope xx.
Megforgattam a szemeimet és továbbmentem. 2 perc alatt haza is értem. Felszaladtam az emeletre. Átöltöztem egy másik cuccba. Egy csőfarmert vettem fel, fekete, szaggatott pólóval, a barna bakancsommal és egy kék sállal. A hajamat megfésültem és lófarokba kötöttem. Felkaptam a pilóta napszemüvegemet, a telefonomat és a táskámat, majd lebaktattam a konyhába. Csináltam két pirítóst. Az egyik vajjal és szalámival a másikat pedig lekvárral kentem meg. Egy pohár teát ittam hozzá. Gyorsan megettem és már mentem is a buszmegállóhoz.
 A legközelebbi megálló 5 perce van innen, mégis 7 óra volt mikor oda értem. Mivel ebben az időszakban eléggé forgalmasak az utak, és több dugó is szokott lenni, jobb ha hamarabb indulok el. Mikor a busz megérkezett, felszálltam, megvettem a jegyet és elfoglaltam a helyemet. Nem voltak sokan, alig 5-6 ember. Megláttam egy ismerős arcot.
- Szia Ed.-köszöntem a srácnak, és átültem hozzá.
- Oh, szia Bell. Mi újság? Hová mész?
- Semmi új. Egyébként Hopehoz. Na és te?
- Haza. Edzésen voltam az uszodában. Na és Hope hogy van?-kérdezte, kissé pirult arccal.
- Tetszik neked?-kérdeztem rá, halkabban.
- Mi?-nézett rám döbbenten.- Hát mit is mondjak. Nagyon szép lány, csak az az igazság, hogy nem nagyon ismerem. Alig tudok róla valamit.-magyarázta. Ez mondjuk igaz. Lehet, hogy jó barátok Hope-val, de nem igazán ismerik egymást.
- Miért nem hívod el valahová? Vagy csak ha suliba is, de szerintem beszélj vele.-mondtam teljes komolysággal.
- Szerinted ezt kéne tennem?-kérdezte szín tiszta ártatlansággal. Teljesen más volt, mit ahogy én megismertem. Suliba játssza a nagymenőt, most meg mintha kicserélték volna. Nem akarok Hopenak bekavarni, de szerintem ideje volt, hogy beszéljek Eddel.
- Igen. Beszélj vele valamikor.-mosolyogtam rá.
- Úgy lesz. Remélem végig hallgat.
- Biztosan végighallgat.-biztattam.
Köszönöm Bella.-ölelt meg. Ez egy kicsit furcsán jött, de elfogadtam az ölelését.
Tovább beszélgettünk mindenféle apróságról, dologról. Ő is mesélt durva, és kevésbé durva történeteket, és én is. Végül elbúcsúztunk, mivel megérkezett haza, én pedig mentem tovább.

Na sziasztok! :)) ...Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de az utolsó két, másfél hét a suliban egy kissé kemény volt. Próbáltam javítani. De most itt vagyok, egy új résszel!:D ...
Remélem tetszeni fog! :)
(6-7 komment és 10-12 tetszik és új rész! :))
/ A véleményeiteket bővebben is kifejthetitek, nem csak 1-2 szóval! Nyugi!, nem harapok! ;) /