4.Fejezet

~Bella Huns~

Reggel egy kissé kómás fejjel ébredtem, az ablakon beszűrődő fényre. Megdörzsöltem a szemeimet és felültem. Sűrű pislogás közben, körül néztem a szobában. Vajon hogy kerültem ide? A hálóba. Chriss mellettem feküdt, szétterülve. A hasán feküdt, egy szál bokszerben. A takaró a feneke közepéig volt lecsúszva. Ő halkan szuszogott. Annyira édes volt.
Kimásztam az ágyból és átsétáltam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe. Egy kócos, csíkos arcú lány nézett vissza rám. A csíkok biztosan a párnától vannak. Felkötöttem a hajam és bő vízzel megmostam az arcom, azt követően pedig a fogam. Mikor végeztem, kimentem a konyhába és készítettem egy instant kávét. Forraltam egy kis vizet, elővettem a kávés zacskót, a cukrot és a tejet. Míg forrt a víz ránéztem az órára. 6:07. Ásítottam egy nagyot, újra bementem a fürdőbe. Megfésültem hosszú, barna hajam és a végeit egy kicsit begöndörítettem. Mire végeztem, a forraló sípolni kezdett, így visszamentem, hogy lekapcsoljam. Kiöntöttem a forró vizet a bögrémbe és beleszórtam a kávét. Kavargattam, közben pedig bekapcsoltam a rádiót, de csak halkan, fel ne ébresszem Chrisst. Míg a kávém kortyolgattam, előkészítettem a sminkes cuccaimat. Tus, spirál, púder, alapozó és ajakbalzsam. Nem csípem se a szájfényt, se a rúzst, de ha kell, felkenem.
Miután végeztem a kávéval, elmostam a bögrét és újra bementem a fürdőbe. Kisminkeltem magam, majd felöltöztem. Az egyik farmer csőgatyámat vettem fel, amit még a múlt héten hagytam itt. Egy fekete háromnegyed ujjú pulcsit vettem fel hozzá, egy barna sállal és a fekete convers-emmel. Zsebre vágtam a telefont, amit az este a tv előtt hagytam. Épp indultam befelé a táskámért, mikor csöngettek. Ránéztem az órára 6:54. Vajon ki lehet az ilyen korán? Szaladtam ajtót nyitni.
Már fogtam a kilincset, de egy pillanatra megtorpantam. Kinéztem a lyukon, hogy megnézzem ki az. Egy ismeretlen fickó állt előttem, csupán egy ajtó választott el minket.
- Chriss nyisd ki.-kezdte el dörömbölni az ajtót, mérgesen.
Megijedtem.
- Nyisd már ki, te rohadék.-dörömbölt még erősebben, és most már szinte ordított.
Kis habozás után végül kinyitottam, de a biztonsági zárat azért rajta hagytam.A srác 25 körüli lehetett. Körülbelül másfél fejjel magasabb volt mint én. Fekete kakastaréja fel volt zselézve, oldalt pedig kopasz volt néhány tetkóval. Fekete, korom sötét szemei szinte szikráztak a méregtől, a fogaival vicsorgott, de mikor meglátott egy pillanatra megdöbbent, így abba hagyva vicsorgását. Koptatott farmert viselt egy fekete, szaggatott pólóval, amin egy koponya és néhány rózsa, valamint pár fegyver volt feltüntetve. Eléggé félelmetesen nézett ki.
- Te meg ki vagy?-kérdeztem, igen ellenszenvesen.
- Helóka kis csillag. Hát te ki vagy?-vigyorgott perverzül.
- Én kérdeztem hamarabb. Egyébként meg semmi közöd hozzá.-mondtam, szemrehányóan.
- Tüzes kis csibe vagy te, az egy biztos.-vigyorgott még mindig.- Chriss itthon van?
- Az attól függ. Ki keresi?-kérdeztem.
- Szóval itthon van. Mond neki, hogy Jay keresi.-mondta, majd végigsimított apró szakállán.
Becsuktam az ajtót és indultam befelé. Mikor megfordultam beleütköztem Chrissbe.
- Hé, kicsim. Minden rendbe?-kérdezte aggódva, de álmosan.
- Jaj, észre se vettem, hogy felébredtél.-mosolyogtam zavartan.- Egy srác van itt. Téged keres. Eléggé durva volt. Azt hiszem Jay.-hadartam el.
A barátom arcára meglepettség és egyben félelem is ült. Vajon ki lehet ez a srác? És mit akar?
- Chriss. Mi folyik itt?-vettem arcát kezeim közé, így arra késztetve, hogy a szemembe nézzen és megmondja az igazat. Aggódtam.
- Maradj bent!-szólt rám határozottan.
- Chriss.-nyúltam, az ajtó felé közeledő srác után.-
- Csak maradj.-kiáltott rám. Ideges volt.
Egy pillanatra megszeppentem, de eleget tettem a kérésének. Bent maradtam.

Körülbelül 10 perc telt el. 10 perce fogalmam sincs arról, hogy vajon mi folyik oda kinn. Már a körmömet rágtam, a hajam téptem, és nem egyszer felemeltem a telefonom, hogy felhívjam a zsarukat, de végül mindig lebeszéltem róla magam.
Átmentem a konyhába, és töltöttem egy kis vizet. Miközben ittam, hangos kiabálásokra lettem figyelmes. Leraktam a poharat és szaladtam ki. Mikor kiértem, csak annyit láttam, hogy Chriss épp egy hatalmasat üt a srác hasába.
- Chriss.-kiáltottam el magam, mire a barátom rémült arccal fordult felém.
- Bella. Fuss! Menj innen!!.-kiabálta felém.
Nem haboztam. Beszaladtam, felkaptam a táskámat, a kulcscsomót az asztalról és a telefonomat. Kiszaladtam az ajtón, ám a lépcsőknél megálltam.
Chriss.-szóltam újra a barátomhoz, aki egy újabb ütést mért le a földön fekvő alakra, de most a fejét vette célba, és sikeresen bele is talált.
- Fuss már!- nézett rám kétségbeesve.- És ne hívd a zsarukat!-kiáltott utánam.
Lerohantam a lépcsőkön, kicsaptam az ajtót és majdnem ki estem rajta. Mikor kiegyenesedtem, hideg szél csapta meg az arcom. Érezni lehetett az eső illatát, amit úgy imádok. Zihálva felnéztem az égre. Néhány szürke felhő, viszont a nap tisztán sütött. Legalább is egyenlőre. Körül néztem az utcán. Néhány öltönyös pasas, és kosztümös nő, egy-két gyerek, és egy rendőr. A testem bizseregni kezdett, mikor rám nézett a motor mellet álló zsaru. Hirtelen elkaptam a fejem és megindultam a suli felé. Úgy döntöttem, hogy sétálok. Nincs messze. Csak 4 saroknyira.
***
Miközben sétáltam, megcsörrent a telefonom. Olyan gyorsasággal húztam ki a zsebemből, hogy majdnem leesett a földre. Megnéztem a kijelzőt, amin egy ismeretlen szám villogott. Felvettem.
- Haló. Isabella Huns-al beszélek?-szólt a telefonba egy ismeretlen férfi hang.
- Igen. Én vagyok.
- Jó napot. Az autójával kapcsolatban hívom. Adam Flyn vagyok.
- Oh. Jó napot uram. Mi a helyzet?-kérdeztem már kissé megkönnyebbülten. Először azt hittem a zsaruk.
- Nos az autóját megjavítottuk. Csak néhány műszaki hiba volt a sebváltóval és a fékkel. A mai nap folyamán bejöhet érte.
- Köszönöm, hogy szóltak. Meddig is vannak nyitva?
- Fél 4-ig, de ma 5-ig ott leszek, szóval később is jöhet.
- Rendbe, köszönöm. Viszont hallásra.
- Viszont.
A telefont belecsúsztattam a zsebembe, majd befordultam a sarkon, ahonnan már tisztán láttam a sulit. Semmi kedvem nem volt bemenni abba az épületbe, főleg a reggel történtek miatt. Nem fogok tudni odafigyelni az órán amíg nem kapok egy megnyugtató üzenetet, vagy hívást Chrisstől.
A suli előtt találkoztam Summerral.
- Szia csajszi.-köszönt álmosan.
- Szia. Mizu?
- Megcsináltad a spanyolt?
- Ja, még a múltkor. Kell?-néztem rá mosolyogva?
- Jaja. Köszi, imádlak.-ölelt meg, majd megfogta a karom, és behúzott a suliba.
Kipakoltam a cuccom a szekrényből, majd elindultam a biosz terem felé. Épp leültem a székemre, mikor kaptam egy üzenetet. Azonnal előhúztam a telefont és megnyitottam az sms-t. Chriss küldte: 
Semmi baj édes, elintéztem a dolgot. Nem kell aggódnod! Délután leugrok hozzád. Jó tanulást.xXx
Megkönnyebbültség járta át a szívem. Elmosolyodtam, de még mindig fúrta az oldalam a kíváncsiság, de ezt majd suli után lerendezzük.
Belépett a tanár így hát elraktam a telefonomat.
***
Gyorsan elment a nap a suliban. Boldogan és házi nélkül léptem ki az ajtón és elindultam az autó szerviz felé. Kicsit messze van, de még volt másfél óra szabadidőm. Amint egyedül sétáltam az utcán, megállt mellettem egy fekete, újonnan polírozott sportkocsi. Az ablakot lehúzták és egy ismerős arc nézett ki rám.
- Szia Bella.-köszönt, szinte vigyorogva Zayn.
- Zayn! hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdeztem csodálkozva.
- Munkából jövök és megláttalak, gondoltam megállok. Merre mész?
- A kocsimért. Nem olyan messze innen, van egy autó szerviz és ott van.
- Aha. Elviszlek, úgyis ráérek.-csillantotta meg szikrázó fogait.
- Megtennéd?-kérdeztem cukin mosolyogva, mire ő csak bólintott, én pedig beültem mellé, az anyósülésre.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar összefutunk.-mosolygott, és lejjebb vette a hangerőt a rádión.
- Szeretem ezt a számot.-motyogtam halkan.
James Blunt-tól a Bonfire Heart című számot játszották. Sok jó emlék köt ehhez a számhoz.
Döbbenten rám nézett, majd felhangosította.
-Köszi.-mosolyogtam zavartan.
A kocsi elindult, én pedig elhelyezkedtem benne és leöveztem magam. Pár másodpercig néma csend volt, de végül megszólalt.
- Akkor...A hétvége jó neked?-nézett rám, remény teli arccal.
- Az a helyzet, hogy Holmes Chapelba utazom a hétvégére az anyukámhoz.
- Oh, értem.
- Sajnálom. Mikor lenne jó legközelebb?
- Hát még nem tudom előre, mert igen sűrűk a napjaim, de majd hívlak, vagy írok ha ráérek!-mosolygott
- Jó.
- Amúgy te ideköltöztél, vagy csak ide jársz suliba?
- Mindkettő. Ha úgy vesszük, négy otthonom van.
- Mégpedig?
- London belvárosában egy kisebb lakás, London külvárosában az apám tanyája, Holmes Chapelben az anyám lakása, valamint Magyarország.-soroltam fel boldogan. Szeretek az otthonomról beszélni. Mindegyikről.
- Vao. Ez igen.-nevetett.
- Mi az?
- Hát csak...Kicsit fura. Nem mindenkinek van ennyi otthona.
- Tudom. De szeretem az összes helyet.
- Szerencsés vagy, hogy ennyi helyen laksz.
- Igen, az vagyok.
Az út többi része, szintén beszélgetéssel telt. Jól éreztem magam, és egy percre meg is feledkeztem a reggeli bunyóról Chriss és az a másik hapsi között.Újra felpezsdült bennem az aggódás keserű ízé. Szemeimet lesütöttem, és csak arra próbáltam koncentrálni, hogy minden rendben van Chrissel. Még Zayn-re sem figyeltem oda. Ezt észre is vette.
- Bell. Hahó. Jól vagy?-integetett a szemem előtt a mellettem ülő fiú a kezével.
- Öm. Bocs. Elkalandoztak a gondolataim.
- Semmi gond. Minden oké?-nézett rám aggódva és kezével megsimogatta vállamat. A hideg is kirázott, mikor hozzám ért, de jó értelemben. Igen érdekes pillanat volt. Elmosolyodtam, majd megszólaltam.
-Persze. Itt kitennél?
Nem szólt, csak leparkolt a kocsival, s rám nézett.
- Örültem, hogy elhozhattam, hölgyem.- vigyorgott édesen.
Felkacagtam, mire szemei szikrázni kezdtek.
- Köszönöm szépen, majd valahogy meghálálom.-mosolyogtam rá.
- Bőven elég, ha eljössz velem valahová.
- Majd megbeszéljük. Szia.
- Szia Bella.
Kiszálltam a kocsiból és megindultam az autószerelő műhelybe.
***
Az autómnak immár semmi baja. A szerelő elmondta alaposan a dolgokat, s csak annyi hozzáfűznivalója volt, hogy jobban figyeljek oda mikor fékezem, ne durván nyomjam le a pedált. Kifizettem a munkáját, ezt követően pedig elindultam Chrisshez.
Mikor megérkeztem, megcsörrent a telefonom. Igyekezve leparkoltam és előhalásztam a telefont a táskám mélyéről. Anya hívott. Megörültem, ugyanis rég beszéltük.
-Szia anya. Mi újság?
- Szia kicsim. Csak gondoltam megkérdezem, hogy hogy vagy.
- Köszi jól. Minden rendbe. Na és te? Minden rendben van feléd?
- Persze. Minden oké. Ugye még áll a hétvége?-kérdezte, kissé aggódó, remegő hangon.
- Természetesen igen. Nagyon régen láttalak utoljára. Muszáj téged meglátogatnom. Nagyon hiányoztok.
- Ezt örömmel hallom. Valamit elfelejtettem említeni. Tudod, van a szomszédunk Anne. És pont arra a hétvégére hívott meg minket vacsorára. Az ő fia is aznap érkezik, és gondolta, megismerkedhetnétek. Ugye eljössz?
- Ki nem hagynám. Kedvelem Anne-t, meg Gemmát is. Viszont a fiával ég nem találkoztam. Jó lenne megismerni. Henry, ugye?
- Harry.-javított ki.
- Ja, bocs. Na de most mennem kell. Most érkeztem meg Chrisshez. Majd beszélünk. Szia.Puszilok mindenkit.
- Rendben szívem. Szia. Hétvégén találkozunk.-s azzal letette.
Kiszálltam a kocsiból a  táskámmal együtt , bezártam az autót, és felszaladtam a lépcsőkön. Beszálltam a liftbe, amire szerencsére nem kellett várni, s megnyomtam a megfelelő gombot. A lift gyorsan felvitt a 10.-re. Előhalásztam a kulcsokat és bementem.
- Szia édes. Megjöttem.-kiáltottam, de senki sem válaszolt.
Leraktam a kulcsokat a kis szekrényre, ledobtam a csukám és átmentem a konyhába. A pulton egy doboz, nem túl hideg sör volt kibontva. Szinte tele volt. Töltöttem egy pohárral. A pohárral a kezemben elindultam a kanapé felé, mikor furcsa hangot hallottam. A fürdőszoba felől jött a hang. Benyitottam és megláttam Chriss meztelen hátát a zuhany alatt. Izma megfeszültek, mikor habos kezével hajába túrt. A vízcseppek könnyedén gördültek le, tökéletes testén, minden egyes vonását benedvesítve. Akaratlanul, akarva beleharaptam alsó ajkaimba, majd óvatosan becsuktam az ajtót még mielőtt észre vett volna. Teljesen elolvadtam tőle.
Visszamentem a nappaliba és ledőltem a kanapéra. A kezembe vettem egy magazint és elkezdtem lapozgatni. Semmi érdekeset nem találtam benne, így visszadobtam a szekrényre, ahonnan leemeltem, ezzel megindítva egy újságlavinát. Leguggoltam, hogy összeszedjem, mikor a szekrény nyitott fiókjában megpillantottam egy fekete, nem túl nagy tárgyat. Belenyúltam a fiókba és kihúztam azt a valamit. Mikor megláttam, hogy mi van a kezemben, rázkódni kezdett az egész testem és a tárgy kiesett a kezemből. Lesokkolódva ültem  a földön és próbáltam feldolgozni, hogy mit is látok. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi is van a barátom házában. Egy pisztoly. Ez igazi, töltényekkel teli pisztoly. Hogy ezt honnan tudom? Eléggé nehéznek tűnt, ahhoz képest hogy mekkora nagyságú. Érdekes érzések kavarogtak bennem. Féltem, kezdtem undorodni, de mégis szeretem őt, és nem tudom elengedni. Óvatosan felálltam, még mindig remegő kézzel és csendben elkezdtem összeszedni a ruháimat. A pisztoly ott feküdt a földön, mintha az olyan természetes dolog lenne, hogy valaki házában egy pisztoly van. Próbáltam elterelni a gondolatimat és minél hamarabb összeszedni a dolgaimat. Mindent beledobáltam a táskámba. Már majdnem végeztem, mikor valaki megszólalt mögöttem:
- Bella? Te meg mit csinálsz?...


Na helóka:)) Tudom, tudom. már vagy 1000 éve nem volt új rész, de mentségemre legyen, hogy nem igazán van mostanság időm a blogra. :s
Viszont most itt egy újabb, talán kicsit felkavaró rész. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi lesz Bellával és Chrissel írjatok 6 komit és nyomjatok 10 lájkot.
Több, mint valószínű, hogy Karácsonyig már nem lesz új rész, szóval mindenkinek  Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!! :)^^