2.Fejezet

 ~Bella Huns~

- Szia Naom.-léptem be a könyvtárba.
- Szia Bella.
- Mi újság? Mi volt ma?
- Hát lett néhány úgy rendszeresünk, meg páran hoztak vissza könyveket.
- Óha, az jó.-mosolyogtam kedvesen.
- Ja meg volt itt az a kedves bácsika. Mr. Jenson?
- Nem Charlie, Mr. Jefferson?
- Ja, de.-mosolygott.
- Na és? Hozott, vagy vitt könyveket?- kérdeztem, közben pedig átnéztem egy-két papírt.
- Hozott. Egy nagy táskával. Ott van az asztal alatt. Nem akartam kirakni, nem hogy rossz helyre rakom.
- Nem gond, majd én rendezem. Te meg menj.
- De még nem járt le a műszakom.-nézett rám döbbenten.
Ránéztem az órára, ami háromnegyed hármat mutatott. Még van negyed órája.
- Nem baj. Menj csak, megérdemled.-biztattam.
- B-biztos?
- Persze.
- Köszönöööm.Szia.-ölelt meg, majd a kabátjával és a táskájával a kezében, kirohant az ajtón.
Elmosolyodtam rajta. Leraktam a táskám fotelba, majd hátramentem a konyhába. Úgy döntöttem, főzök magamnak egy teát. A forralóba öntöttem vizet, aztán feltettem forrni. A szekrényből elővettem egy bögrét, a kedvenc citromos zöld teámat és a cukrot. A gyümölcsöskosárból elvettem egy citromot az ízesítéshez a hűtőből pedig kivettem a tejet. A víz néhány másodperc alatt fel is forrt. A teafiltert beleraktam a bögrébe, majd leforráztam a vízzel. Annyira szeretem nézni, amint a tea színe keveredik a vízben. Nagyon jól néz ki. Olyan akár a cigifüst, össze-vissza kunkorodik.
Mikor a tea teljesen átjárta a vizet, így zöldes árnyalatot adva neki, beleraktam a citromot és a cukrot. Kavargatni kezdtem, közben pedig lassan öntöttem bele a tejet. A tejtől sokkal élénkebb színt kapott. Mindent visszaraktam a helyére, s kezemben a bögrével előre mentem. Kortyoltam egyet a forró italból, de mivel túl meleg volt, inkább leraktam az asztalra kicsit hűlni.
Elővettem a táskámból a telefont és körülnéztem a közösségi oldalakon. Nem találtam semmi érdekes dolgot. Úgy döntöttem, hogy inkább játszok egy kicsit. Leültem a fotelbe és belementem a Fruit Ninja-ba.
Már közel voltam, hogy megdöntsem a saját rekordom, mikor egy nő lépett be a könyvtárba. Piros ruhát viselt, a derekán egy vékony fekete övvel. Fekete platformos, elöl nyitott cipőjét egyből kiszúrtam. Gyönyörű volt. A kezén egy fekete táska. Haja mogyoróbarna, szemei szintén. Füstös sminket viselt, valamint néhány kiegészítőt. Max 40-nek nézett ki.
- Jó napot. Segíthetek valamiben?-álltam fel.
- Szia. Igen. Egy Verne Gyula könyvet keresek, a Némó kapitányt.
- Kérem kövessen. -mondtam, majd elindultam hátra.-Ezen a két polcon csak Verne könyvek vannak. Nyugodtan nézze át őket.
- Köszönöm.
- Esetleg megkínálhatom egy kávéval, vagy vízzel?
- Nem köszönöm.-mosolygott kedvesen.
Előre mentem és tovább játszottam. Néhány perc elteltével a nő is előre jött, két könyvvel a kezében.
- Ezeket szeretném.-rakta elém a könyveket.
- Rendben. Esetleg nem szeretne egy saját mappát?
- Hogy micsodát?
- Egy mappát a számítógépben. Ezzel igazolná, hogy rendszeres látogatónk. Itt eltudnánk rendezni, hogy mikor milyen könyvet visz el. Csak néhány adat kell hozzá.-magyaráztam.
- Aha. Nem is tudom. Mennyit kell érte fizetni?
- Csupán 5 font.
- Oké. Szerintem lehet. Hangulatos ez a környék és a könyvtár is nagyon tetszik. Benne vagyok.-mondta boldogan és elővette a pénztárcáját.
- Viszont van egy-két szabály.-mondtam óvatosan, félve, hogy ezzel elijesztem.
- És mi lenne az?
- Először is, ha két hónapon belül nem hozza vissza a könyvet, kell fizetnie 2 fontot. És egyszerre maximum 4 könyvet vihet el.
- Ez természetes. De ennek ellenére is szeretném azt a mappát.
- Oké, akkor először is kérném a nevét.
- Paula Winds.
- E-mail cím?
- Tessék, itt a névjegy kártyám. Erről nyugodtan leírhat mindent.-nyújtotta át a kis kártyát.
A kártya fekete volt, arany betűkkel rányomtatva a neve, az e-mail címe és a foglalkozása. Ügyvédnő.
Beírtam az adatokat, valamint a könyveket amiket elvisz.
- Kész is.-nyomtam meg a mentés gombot és a középkorú nőre mosolyogtam.
- Köszönöm szépen. Viszont látásra.-mosolygott ő is, majd távozott.
- Viszlát.-köszöntem utána, de szerintem már nem hallotta, az ajtócsapódás végett.
Visszaültem a fotelba és tovább játszottam.
 Néhány perc elteltével meguntam a játékot, így elraktam a zsebembe a telefont. A szemem megakadt egy fehér piros táskán, az asztal alatt. Kihúztam és megnéztem, hogy mi van benne. Legalább húsz könyvet találtam. Biztos ezek azok, amiket Charlie hozott. A táskát felraktam az asztalra és elkezdtem kiszedegetni a könyveket, közben pedig számoltam. Összesen 26 kötetet számoltam. Volt köztük mese, regény, verseskötet, valamint néhány önéletrajz, híres angol és amerikai költőkről, írókról.
Felkaptam 4-5 könyvet és elindultam hátra, közben az egyik regényt lapozgattam. Érdekesnek tűnt. "A viskó" címet kapta. Azon gondolkoztam, hogy félre e rakjam, ugyanis abból a könyvből amit most olvasok, alig néhány oldal van hátra. Úgy döntöttem, hogy elteszem és hétvégén is belekezdek. Előrevittem, leraktam az asztalra és újra felkaptam néhány könyvet. Leghátra mentem, a verseskötetes állványhoz és elrendeztem a könyveket. Épp indultam volna előre, mikor az ajtó kinyitódott és egy hatalmas csapódással be is csukódott. Előre néztem. Egy sötét ruhás alak guggolt az ajtónál, és kifelé kukucskált. Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vehessem. Fekete, koptatott csőfarmert viselt, fekete T pólóval. A póló ujja fel volt hajtva, így még jobban láthatóvá téve, nagy bicepszét és néhány tetoválást. A ball felkarján egy nagyobb hajó, egy szív és azt hiszem egy héber szó díszelgett. A csuklóján is volt valami. Azt hiszem egy apró lakat és még néhány apró tetoválás. A póló és a nadrág közt egy kissé lehetett látni a szürke Calvin Klein bokszer alsóját. Barna, göndör haja kócos volt. Hirtelen felállt. Ijedtemben hátrálni kezdtem, így levertem néhány könyvet, amik hangos csapódással értek földet.
- Rohadt jó, ügyes vagy.-mérgelődtem, magamban.
Gyorsan lehajoltam, hogy felvegyem, s mikor felálltam, a sráccal találtam magam szemben. Arcáról apró meglepődöttség tükröződött. Smaragdzöld szemei csillogtak, telt, rózsaszín ajkai pedig kis résnyire szétnyíltak. Nagyon jól nézett ki.
- Ömm. Segíthetek valamiben?-kérdeztem, zavaromban.
- Őőő.-egy pillanatra hátranézett, majd vissza.-Nem. Csak néhány rajongó elől akartam elbújni. Most nem vagyok abban az állapotban, hogy autogramokat osztogassak és képeket készítsek.-magyarázta.
- Rajongók?-néztem rá döbbenten.- Mégis ki vagy te, hogy ilyen sokat képzelsz magadról?-vonogattam a szemöldökömet.
- Mi van? Te most...Te komolyan nem tudod, hogy ki vagyok?
- Talán tudnom kéne?
- Ez komoly?
Nem tudtam mit mondjak. Fogalmam nincs, hogy ki ez a hapsi, és nem is igazán érdekel. Csak figyeltem őt, hogy vajon most mit akar tenni. Megköszörülte a torkát s énekelni kezdett. Énekelni!? Igen.
- Baby you light up my world, like nobody else...
- Ömm, bocs de még mindig...-próbáltam megszólalni, de megint énekelni kezdett, viszont most valami mást. Kicsit ismerős volt, biztos rádióban vagy valahol máshol, de hallottam már.
- Let's go, crazy, crazy, crazy till we see the sun, I know we only let predent it's love...
- Már bocs, de még mindig nem tudom.
- Ezt nem hiszem el.-mondta hitetlenkedve.- A világ minden táján ismernek minket. Több millió rajongó vesz körül. Nem igaz hogy van olyan ember Londonban, aki nem ismer.
- Hát pedig van.-mosolyogta, alig láthatóan.
- De most legalább már tudod ki vagyok.-vigyorgott.
- Még mindig nem tudom.-mosolyogtam gúnyosan.
- A One Direction. Én vagyok az egyik tagja. Rengeteg csaj oda van értünk.-tette az eszét. Elegem lett belőle.
- Na most hagyd abba!-kiabáltam rá.- Attól, hogy valami híres arc vagy, még nem muszáj, hogy mindenki ismerjen. Lehet, hogy több száz, vagy ezer kis csaj oda van értetek, ömleng rólatok és elolvad tőletek, viszont egyet tudok. Én nem tartozom közéjük, szóval vagy hagyd abba az öndicséretet, vagy húzz innen.-kiabáltam még mindig.
A srác meglepődött. Arcizmai megfeszültek. Vártam, hogy szóljon valamit, de nem tette. Meg se mukkant. Tátott szájjal bámult, majd néhány másodperc elteltével becsukta, elmosolyodott, és távozott. Megkönnyebbültem és folytattam a könyvek elpakolását.
***
Mikor ötöt ütött az óra, lekapcsoltam a számítógépet, elpakoltam a dolgaimat, felkaptam a táskámat és kiléptem az ajtón. Bezártam, és elindultam a másik utcába, a Starbucks felé. Átsétáltam a zebrán, az utca másik felére. A kávézó az utca végén, a sarkon van. Elindultam, közben nézegettem a kirakatokat. A sportüzletben volt néhány új converse csuka. Ki is néztem egyet magamnak, de mivel már be volt zárva, úgy döntöttem, holnap megnézem. Továbbmentem. Közeledtem a kávézóhoz. Mikor odaértem, az ablakból megláttam Ront, az egyik pincért. Bementem és helyet foglaltam a pultnál.
- Szia, Ron.-köszöntem a srácnak. Mondhatni, hogy már törzsvendég vagyok. Mindenkit ismerek és engem is ismernek.
- Szia Bella. A szokásosat?-kérdezte mosolyogva. Olyan aranyos.
- Igen, és mellé még egy csokis croissant is, köszi.-adtam le a rendelésem Ronnak, aki miután megkapta, hátra ment elkészíteni. Míg vártam, a telefonomat nyomkodtam.
5 perc alatt megkaptam a tejes kávét, csokireszelékkel a tetején és a croissant is.
- Köszönöm.- vettem át a csomagot, majd a kellő összeget leraktam a pultra.- Sziasztok!-köszöntem és már távoztam is.
Elraktam a telefonom és indultam a park felé. Épp a táskámban kotortam a starbucks-os zacskóért, mikor befordultam a sarkon és egyből nekimentem valakinek. A kávé kiesett a kezemből, egyenesen az útra, ahol egy autó egyből áthajtott a poháron. Szerencsére a pólómra nem dőlt rá. A földre zuhantam, de valami puhára. kezeimmel fel támaszkodtam és kinyitottam a szemem. Gyönyörű, csokoládébarna szempárral találtam magam szembe. A napfényben csak úgy csillogtak. Egy barna hajú, igen szexi pasi volt a gazdája. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi is történt, és hogy hol is vagyok, és próbáltam feltápászkodni, kisebb, nagyobb sikerrel. Mikor végül felálltam, leporoltam magam és a srácra néztem, aki még mindig a földön feküdt, pontosabban már ült.
- Ne haragudj, véletlen volt.-mentegetőztem és kezet nyújtottam, segítség képen. Elfogadta, én pedig lassan felhúztam, a segítségével.
- Semmi baj. Inkább én kérek elnézést. Nem figyeltem, csak rohantam.-vakargatta a tarkóját, közben pedig belső ajkait harapdálta. Tisztán látszódott, hogy zavarban van. Szemeimmel gyorsan végigfutottam rajta. Haja kissé kócos volt, mégis rendezett. A pólóján elmosolyodtam. Fehér alapon, fekete szöveg: "Cool Kids Don't Dance". Ez tetszett. Lejjebb haladtam. Fekete, koptatott farmert viselt és egy Nike cipőt. Nagyon jó alakja van. Nem túl vékony lábak, feszes bicepsz, és kigyúrt test. Legalább is szerintem.
- Egyébként Zayn vagyok.-mutatkozott be.
- Isabella. De hívj csak Bellának. A legtöbben így becéznek.
- Rendben. Ömm. Nagyon sajnálom, hogy kiöntöttem a kávédat. Kárpótlásul meghívhatlak egy másikra?-nézett rám, egy féloldalas mosollyal, amitől elolvadtam. Nagyon jól néz ki. Rohadt szexi.
- Csak ha én fizetek.-kacsintottam mosolyogva.
- Azt már nem. Én miattam borult ki, én fizetem ki.-alkudozott. Nem akartam vitatkozni, így beleegyeztem.
- Rendbe.
- Erre tessék hölgyem.-mutatott az útra.
- Ez légyszi ne. Nem csípem az ilyen nyálas dumákat.-öltöttem ki a nyelve, undorodva. Tényleg nem jön be, ha egy pasi így akar hízelegni.
- Oké. Befogom.-nevetett én pedig elindultam.
Egészen az kávézóig mellettem jött. Azt hittem, hogy direkt mögöttem fog loholni, hogy bámulhassa a hátsómat, de nem így volt.
Bementünk az üzletbe. Senki nem volt a pultnál, csak Ron és Daisy, egy másik felszolgáló.
- Sziasztok.-köszöntem.
- Heló.-köszönt Zayn is, majd rendelt.- Egy habos kávét kérnék, két cukorral, és neked?-fordult felém.
- Én a szokásosat.-szóltam Ron felé.
- Azonnal készítem.-mosolygott Ron, majd hátra ment.
- Te ismered?-mutatott a srác felé Zayn.
- Igen. Tudod, én itt már olyan törzsvendég féleség vagyok.-mosolyogtam.
- Értem. Nem ülünk le valahová?
- Lehet.-válaszoltam és indultam hátra. Egy hátsó asztalt választottam. Zayn velem szembe ült le.
- Egyébként hová valósi vagy?
- Magyarországon születtem, de 4 éves koromba ide költöztünk Londonba. Na és Te?
- Én is itt lakom, de nem olyan régtől. Amúgy Bradforban születtem.
- Aha. És hány éves vagy?
- 20. Te?
- 19, de hamarosan betöltöm a húszat.-mosolyogtam. Csak néhány hét, és szülinapom. Már nagyon várom.
- Az jó.-mosolygott és az ajkait piszkálta. Meghozták a kávénkat.
Miközben elfogyasztottuk, beszélgettünk. Körülbelül fél órája ültünk a kávézóban, mikor jött egy üzenetem.
Elővettem a rezgő telefont a zsebemből és megnéztem, hogy ki írt. Hope volt az:
Este 8-kor tali Sumnál. Kirándulást dumáljuk meg.
Hope xx.
Nem írtam vissza semmit. Megnéztem hogy mennyi az idő. 6:03. Még haza kéne mennem átöltözni, és pár dolgot elintézni.
- Zayn, ne haragudj de mennem kell.
- Oké, nem gond. Úgy is van még egy-két dolgom.
- Rendbe. Szia, és köszi a kávét.-mosolyogtam, felálltam, majd indultam az ajtó felé, de a csuklómnál fogva visszahúzott. Egy pillanatra megijedtem, de aztán rádöbbentem, hogy kivel is vagyok.
- Bella. Ömm...Esetleg lenne kedved máskor is találkozni?-mosolygott rám édesen.
- Zayn. Nekem van barátom.-néztem rá bocsánatkérően.
- Jaj, oké, nem gond. És ha csak barátok lennénk?-kissé kínos helyzetbe hoztam, úgy éreztem.
- Rendbe, benne vagyok.-mosolyogtam, majd előkotortam a táskámból egy cetlit és egy tolat. Leírtam a telefonszámom és a kezébe csúsztattam.
- Majd hívj fel. Szia.-kacsintottam és már mentem is haza.
Útközben kaptam még egy üzenetet, szintén Hopetól:
Mégse Sumnál, hanem nálam találkozunk. Puszi.
Hope xx.
Megforgattam a szemeimet és továbbmentem. 2 perc alatt haza is értem. Felszaladtam az emeletre. Átöltöztem egy másik cuccba. Egy csőfarmert vettem fel, fekete, szaggatott pólóval, a barna bakancsommal és egy kék sállal. A hajamat megfésültem és lófarokba kötöttem. Felkaptam a pilóta napszemüvegemet, a telefonomat és a táskámat, majd lebaktattam a konyhába. Csináltam két pirítóst. Az egyik vajjal és szalámival a másikat pedig lekvárral kentem meg. Egy pohár teát ittam hozzá. Gyorsan megettem és már mentem is a buszmegállóhoz.
 A legközelebbi megálló 5 perce van innen, mégis 7 óra volt mikor oda értem. Mivel ebben az időszakban eléggé forgalmasak az utak, és több dugó is szokott lenni, jobb ha hamarabb indulok el. Mikor a busz megérkezett, felszálltam, megvettem a jegyet és elfoglaltam a helyemet. Nem voltak sokan, alig 5-6 ember. Megláttam egy ismerős arcot.
- Szia Ed.-köszöntem a srácnak, és átültem hozzá.
- Oh, szia Bell. Mi újság? Hová mész?
- Semmi új. Egyébként Hopehoz. Na és te?
- Haza. Edzésen voltam az uszodában. Na és Hope hogy van?-kérdezte, kissé pirult arccal.
- Tetszik neked?-kérdeztem rá, halkabban.
- Mi?-nézett rám döbbenten.- Hát mit is mondjak. Nagyon szép lány, csak az az igazság, hogy nem nagyon ismerem. Alig tudok róla valamit.-magyarázta. Ez mondjuk igaz. Lehet, hogy jó barátok Hope-val, de nem igazán ismerik egymást.
- Miért nem hívod el valahová? Vagy csak ha suliba is, de szerintem beszélj vele.-mondtam teljes komolysággal.
- Szerinted ezt kéne tennem?-kérdezte szín tiszta ártatlansággal. Teljesen más volt, mit ahogy én megismertem. Suliba játssza a nagymenőt, most meg mintha kicserélték volna. Nem akarok Hopenak bekavarni, de szerintem ideje volt, hogy beszéljek Eddel.
- Igen. Beszélj vele valamikor.-mosolyogtam rá.
- Úgy lesz. Remélem végig hallgat.
- Biztosan végighallgat.-biztattam.
Köszönöm Bella.-ölelt meg. Ez egy kicsit furcsán jött, de elfogadtam az ölelését.
Tovább beszélgettünk mindenféle apróságról, dologról. Ő is mesélt durva, és kevésbé durva történeteket, és én is. Végül elbúcsúztunk, mivel megérkezett haza, én pedig mentem tovább.

Na sziasztok! :)) ...Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de az utolsó két, másfél hét a suliban egy kissé kemény volt. Próbáltam javítani. De most itt vagyok, egy új résszel!:D ...
Remélem tetszeni fog! :)
(6-7 komment és 10-12 tetszik és új rész! :))
/ A véleményeiteket bővebben is kifejthetitek, nem csak 1-2 szóval! Nyugi!, nem harapok! ;) /